Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) Sérelmeink a külföld előtt való feltárása. Ennek erkölcsi alapja. A választási geometria gondoskodott arról, hogy a nemzetgyűlésen és tartománygyűlésen gyenge legyen a szavunk, kevés legyen az erőnk. Elképzelhető, hogy ha a szerződésileg vállalt kötelezettségek teljesítése tíz' hosszú év alatt sem valósúlt meg, mily kilátástalan minden küzdelmünk egy soviniszta többségi akarattal szemben, ha nyelvi és kutúrális, vagy gazdasági jogainkért szállunk síkra! Számtalan beszédben és memorandumban felsorakoztatott gravámenjeink orvosolatlanál maradása, erkölcsi alapja annak, hogy e kiáltó sérelmeinket az eredménytelen belföldi kísérletezések után a nagyvilág előtt is feltárjuk és így legális alapon, legalább a j o gminimumot követeljük minden arra illetékes fórum előtt. bői létrejött alkotmányt léptetik életbe. Szükségesnek tartja az állandó kisebbségi bizottság fölállítását és az eljárásban a nyilvánosságot. A csehszlovákiai magyarság érdekeit az Országos Ker. Szoc. Párt és a Magyar Nemzeti Párt megbízásából ez alkalommal is Szüllő Géza dr. képviselte, — aki különös nyomatékkal mutatott rá a minoritások közötti különbségre és a természet rendje elleni vétségnek mondotta azt, ha nemzeti államban élt népet, (mint a magyart), vissza akarják fejleszteni, gyámság alá tartozó minoritássá és reámutatott arra, hogy a kisebbségi kérdés megoldására ajánlott elméletek között a legmegtévesztőbb az, amely arra való hivatkozással, hogy Középeurópában a nemzetiségi elvet — akárhogy húzzák meg a határokat — úgy sem lehet megvalósítani, azt akarja, hogy a mai beteg középeurópai helyzet megmaradjon. (Mint pl. Hrusovszky is !) Hivatkozik Renan megállapítására, hogy a nemzeti öntudat az, ami a nemzetiségnek a nemzeti jellegét megadja és mert a jelenlegi béke és kisebbségvédelmi szerződések és különösen azok gyakorlati alkalmazása épp' ezt nyűgözik le, e lelki sebek orvoslása a kisebbségi kérdés megoldásának az útja, ami azonban csak úgy lehetséges, ha az orvoslást ott kezdik majd, ahol a dolgot elhibázták és azoknál a nemzeteknél, amelyek nemzeti államból lettek degradálva kisebbséggé, — elrendelik a népszavazást. (V. ö. a „Magyar Kisebbség" nemzetpolitikai szemle augusztusi számában írottakkal.) A Népszövetség 1930. évi világszerte nagy érdeklődéssel várt genfi ülésszakát ez évben is a nemzetiségi (kisebbségi) kongresszus ülései előzték meg. E kongresszus egyhangú határozatát egy levél alakjában közölték Brianddal, amelyben felhívták a francia külügyminiszter figyelmét arra, hogy az általa megfogalmazott Páneurópa-i memorandum nem tesz említést 40 millió európai ember elintézetlen helyzetéről, már pedig a kisebbségi kérdés megoldása nélkül, megoldása előtt, az európai foederáció terve el sem képzelhető. A levél leszögezi a kisebbségek álláspontját Páneurópa eszméjével szemben, — megállapítja, hogy a kisebbségek nem ellenségei, — a nemzetek egymáshoz való közeledéséből eredő nagyobb megértésben reménykedve, nem is lehetnek ellenségei az ilyen foederációs tervnek, — de a memorandumban mutatkozó, föntemlített sajnálatos hiányra rámutatva, a most elkövetkező népszövetségi nagy munka küszöbén kötelességszerűen intik ezt az illetékes fórumot az e kérdéssel való foglalkozásra, mert csak a minden más kérdésnél sürgősebb kisebbségi kérdés megoldása vezethet majd Briand tervének megvalósulhatásához is. A Népszövetség 1930 szeptemberében megtartott közgyűlésén azonban, az általános vita alatt, a kisebbségi kérdést alig említették. — Ugy a kisentente, mint magyar-német oldalról, csak egészen messziről érintve, nagy általánosság199