Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) tikánkat, amelynek lényege az, hogy követeljük a magunk részére azt a demokratikus szabadságot, a kisebbségi jogoknak azt a teljességét, amelyet nemcsak a békeszerződések, nemcsak az államraison, de még a politikai szükségszerűségeken is jelülemelkedő morális szükségszerűség indokol. Beneš taktikái. Ez a morális szükségszerűség az, amit legutóbbi beszédében Beneš külügyminiszter úr is megérez, amikor a belpolitikai úton a szerződési minimumon túlmenő lehetőségek eléréséről beszél. Ne vegye rossz néven, ha most még nem nagyon hiszünk neki! — Régi taktikája, hogy amikor ilyen nagy horderejű, az egész világot átfogó kérdések kerülnek felszínre, — ő mindig a nagylelkűek és megértők táborában lemző az említett emlékirat szövege, amelyet éppen ezért teljes szövegében leközlök : „/. Nagubritánia kormányának felelősségét a kisebbségek védelméért a Versailles-i békeszerződés állapítja meg. A nagyhatalmak e szerződés 93. szakaszának megfelelően más szerződéseket írtak alá, először Lengyelországgal, majd egyéb hatalmakkal, melyek garanciát vállaltak, államuk területén, kisebbségeik jogainak biztosítására. Ezek a szerződések előfeltételei voltak annak, hogy a nagyhatalmak Lengyelországot és a többi államot elismerték. 2. Ezek aszerődések, nagytöbbségükben, hatástalanok maradtak. Azokból az államokból érkező jelentések, amelyek kisebbségeinek érdekében a nagyhatalmak és ezek között Nagybritánia, ezeket a szerződésehet megkötötték, Hzt mutatják, hogy a helyzet sürgőssé vált. A beadványok kezelése Genfben arra enged következtetni, hogy u Nemzetek Szövetsége, mint a kisebbségi szerződések kezese, be nem vált és azt az aggályt kelti, hogy ezek a beadványok nem részesülnek abban a figyelemben, melyet megérdemelnek, másrészt egész sora a jelentéseknek igazolja, hogy számos kisebbséget megakadályoznak abban, hogy panaszukat a Nemzetek Szövetsége elé juttassák. 3. A Nemzetek Szövetsége annak az elismerésével, hogy iavitásra szükség van, tavaly bizottsáeot küldött ki, mely azonban csak az eljárás javítására tett javaslatot, vagyis azokkal az esetekkel kapcsolatos változtatásokat, melyek panasz tárgyává tétettek, maga a főhérdés azonban érintetlenül maradt. Az eljárás ilyen módosítása nem könnyített a kisebbségek sorsán. Az 1929. év folyamán benyújtott 42 panasz közül csak kettőt tárgyalt a Ne-r zetek Szövetsége, mindkettő elintézése azonban befejezetlen maradt. 4. A Nemzetek Szövetsége az egyetlen fórum, ahonnan a kisebbségek sérelmeikre orvoslást remélhetnek. Emlékszünk arra, hogy ön, Miniszterelnök úr, legutóbbi népszövetségi beszédében ezt a megállapítást tette: „Feloszthatják Európát, ahogyan akarják, sohasem fognak azonban olyan nemzetet találni, amely egyetlen fajból áll." „A megoldás az összetett népességű állam. A többségi népek nagy előjoga éppen az, hogy a kisebbségek sorsát könnyűvé tegyék és oly magatartást tanúsítsanak, hogy a kisebbségek büszkén vallják magukat azon állam részesének, amelyben élnek." Emlékszünk arra a cikkére is, mely a Sunday Times 1929 junius 16-iki számában éppen azelőtt jelent meg, hogy ön hivatalába lépett. Ebben ön ezeket mondja : .A békének és a demokratikus intézmények védelmének érdekében meg kell fontolni, hogy mily jogok illetik meg a kisebbségeket s melyik az az 197