Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) mert e szerződés szerint az csak a kisebbségek javára lett volna eszközölhető, nem pedig olykép, hogy azok az eddig meg volt nyelvhasználati jogoktól is megfosztassanak, ilyen a részben keresztül vitt, részben most tervezett iskolatörvény, stb. Én nem akarom ugyan most eddig semmi orvoslást nem nyert és ezért elégszer nem is ismerhető gravamen j eink végtelen sorozatát újra felvonúltatni, — de szívós kitartással fenn kell azokat tartanunk s reájuk mutatnunk mindaddig, mi g végre eljutnak azok az orvoslásukra hivatottakhoz is. A szignatárius hatalmak felelőssége a kisebbségvédelmi szerződések betartásáért. Ezek az illetékesek nemcsak az eddig mivelünk szóba sem álló kormányhatalom, hanem a szignatárius hatalmak is, akik a békeszerződések részrehajlatlan betartását garantálták. Ha a nagyhatalmak egymásközti még mindig elintézetlen kérdéseiket, a jóvátétel, a háborús adósságok, a rajnai zálogok etc. terén egyszer mégis csak — saját tovább fejlődésük szempontjából — tisztázták, akkor rákerűi, rá kell kerülnie a sornak a békeszerződések által teremtett »kisebbségi sors«-ba jutott embermilliók sorsának igazságos rendezésére, az eddigi kilengések felülvizsgálatára és orvoslására is. Ez ezeknek a szignatárius hatalmaknak erkölcsi, becsületbeli kötelessége, amit ha meg nem tesznek, maguk semmisítik meg nemcsak a Népszövetségbe vetett hitet, de szerződéseik érvényét is. A »befejezett tények« módszere. A belpolitikában azonban, ebben az átmeneti időben, sok fait accomplit teremtettek és mire a nemzetközi jog kodifikációja majd a Népszövetség elé kerül, — mire példáúl a népszövetségi ligák uniója az állampolgárság kérdését tárgyalás alá veszi, — — ilyen befejezett ténnyel szeretne külügyminiszterünk e téren is előállani és innen van az, hogy a kisebbségi kérdés egész eredete és természete ellenére, külügyi kormányzásunk 183