Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
I. rész. Politikai beszédek
A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) Pedig ettől a párttól iparkodnak elriasztani mindenkit A magyarságot egyrészt azzal, hogy a párt irredenta, — veszedelmet hoz arra, aki feléje közelít, — másrészt azzal, hogy nem is elég magyar, mert együtt akar járni a szlovákokkal, — a szlovákokat ismét azzal hessegetik, hogy ez valójában tiszta magyar párt, mely a szlovákokat csak taktikai okokból csábítgatja magához és félre vezeti, —• a liberálisokat azzal, hogy ez egy jekete sereg, amellyel való együttműködést a párt maradi és reakciós iránya eleve kizárja. — A nagyközönség felületesebb részét az ilyen politikai áskálódásból fakadóan únos-úntalan felhangzó állítások, hogy ne mondjam : szidalmak — gyakran félrevezetik, — de háľ Istennek még sem az ellenségeink által kívánt és remélt eredménnyel! Ha ugyanis ily viszonyok dacára oly jelentékeny számban és oly értékes elemekkel szaporodtunk, akkor az ilyen vádakat nem is kell cáfolgatnunk, nem is kell sokat vitatkoznunk és bizonyítgatnunk hisz épp a városi intelligencia és a csalódott szlovák nép csatlakozása bizonysága annak, hogy a jövőnket biztosítani kívánó politikai célkitűzésűnket őslakosságunk helyesli és elérendőnek kívánja. Mi ez a célkitűzés ? Egyszerűen az, hogy az itt élő őslakosság és ezek között természetesen a legtöbbet szenvedő magyarság legalább a békeszerződésekben biztosított minimális jogait végre elérje. Amikor ezeknek eléréséért küzdünk szakadatlanul, amikor ezért nyújtunk be törvényjavaslatokat, amikor a parlamentben és a szenátusban tartott felszólalásainkban a sajtóban, — a nemzetközi fórumok elé terjesztett memorandumainkban, — ez orvosolatlan sebeket tárjuk a kormánykörök, a nagyközönség és a világ közvéleménye elé, — akkor nyugodt öntudattal kérdezhetjük: irredentizmus-e ez a népünk javáért való önzetlen küzdelem? Valasztó közönségünk e váddal szemben felmentő ítéletet hozott! 175