Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
I. rész. Politikai beszédek
A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) lások során, így esetleg még változhatnak ugyan, de annyi máris kétségtelen, hogy együttes munka útján az önerőnkre való támaszkodás gondolata két irányban rövidesen megvalósúl. Bizonyos, hogy a pártok munkaszövetsége sem fog biztosíthatni párthíveink részére maradékbirtokokat, hivatalokat és hasonló anyagi javakat, le egészen a trafikengedélyekig: — de bőségesen nyújthat a magyar kultúrális intézmények egybefogása és egységes irányítása útján mindig visszatérő energiát nemzeti öntudatunk fenntartására, —-. és a szövetkezeti eszme fejlesztésével és jogi tanácsadással őslakosságunk gazdasági érdekeinek megvédésére. így akarjuk az itt élő magyarság, németség, nemzeti kultúráját fejleszteni, — így akarjuk az őslakosság minden nemzetiségű és velünk érző iparosát, kereskedőjét, földművelőjét, stb. a velők való szoros együttélés, tanácsadás és ha hova-tovább megértjük e kérdés nemzetfenntartó horderejét és ezért az eszközöket is hozzáadjuk — anyagi támogatás útján is, — megerősíteni. Önerőnkre támaszkodni azonban nem azt jelenti, hogy tétlenül várjuk a segítőkezet. Ez azt is jelenti, hogy mindenki iparkodjék a maga lábán megállni, ha nehezebb, ha szerényebb életkörülmények között is. Aki orvos, ügyvéd, kereskedő, iparos, gyáros, földművelő, akinek tehát önálló megélhetési alapja van, az szeresse kétszeresen ezt a földet, amely a miénk és a szülőföld szeretetét oltsa gyermekeibe, tartsa őket itt, bízza reájuk pályája folytatását és így nemzedékről-nemzedékre tartsák meg továbbra is azt, ami jogos tulajdonunk, ahová szivünk úgyis mindenhonnan visszavágyik, — a mi otthonainkat. Ezt mindenekfölött megbecsülni, szeretni és megtartani, ez az igazi nemzeti politika és egyúttal ez a megélhetés legbiztosabb alapja is. Ez a legméltóbb a magyar lélekhez is, mely nem vágyik a máséra, nem nyújtja a kezét idegen vagyon felé, nem bántja másnak nyelvét, és nemzeti műveltségét, csak nem adja a magáét! A külügyminiszter úr említett expozéiban feleleveníti újra a farkas és a bárány meséjét is, amikor azt mondja, hogy a 172
