Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

Az állam alakulástól — a második nemzetgyűlési választásig (1918—1925) és tehetetlen dühnek tombolása, tárgyi alapja azonban nincs, mert a kisebbségeknek a békeszerződéseken alapuló és törvényszerinti jogai itt meglettek már adva. Szerintük a kisebbségek csak jajgatni és vádaskodni tudnak. Ám, ha bántja fülüket a jajszó és a vád, akkor ne feledjenek el egy cseh közmondást: »Ahogy bekiáltanak az erdőbe, úgy visszhangzik az!« És ez a visszhang egyre zúgóbb és erősebb, ma már nemcsak az állami önállóságukat vesztett magyarok, nemcsak a nemzeti önérzetükben folyton sértett németek, de az álmaikból keserű valóságra ébredt szlovákok is egyértelműen emelik a hatalom ellen azt a vádat, hogy a reá bizott talentummal nem hűen sáfárkodik. A Wilson-féle pontok hypokrita magyarázatával új államok keletkeztek. Ezeket az utódállamokat nem annyira a népek önrendelkezési joga, mint a győzők ellentmondást nem tűrő akarata, a legyőzöttek porig alázásának célja és az újra való feltámadásuktól való hisztérikus félelem hozta létre. Hogy a mű mégsem sikerült, hogy Európa nyugalma a békeszerződéseket foltozgató konferenciák véget érni nem tudó sorozata dacára sem tud helyreállni, bizonyítéka annak, hogy semmiféle szerződés sem bír — a szuronyok erejének támogatása mellett sem — győzőnek és legyőzöttnek megnyugvást és a jövőbe vetett bizalmat adni, ha azok szelleme a népek szivéből kitörő alaphanggal dissonál. Ez az alaphang pedig a nemzeti önérzet. Ez épp olyan veleszületett joga a kisebbségeknek, mint a hatalmasoknak s ennek folytonos megsértése balkanizálja Középeurópát. Ez ennek a mi államalakulatunknak is az Achilles sarka. A békeszerződés teremtett itt egy új államot, mely földrajzi alakulatában ugyan majdnem lehetetlen, népei összetételében pedig a nemzetiségi állam iskola-példája, a hatalom birtokosai: a csehek, mégis nemzeti államot akarnak belőle csinálni, a más nemzetiségűek gazdasági és kultúrális letörésével. 16