Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) hagyjanak fel szemforgató konferenciáikkal, — hagyjanak fel az erőszakoskodásokkal és építsenek az egyetlen alapon, amelyen a társadalom és államrend szilárdan nyugodhatnak: ...az igazság alapján! Enélkiil Európában épp oly kevéssé lesz rend, mint a kis Szlovenszkón. — A kisebbség problémája tartja lázban ezt a beteg világrészt és ezzel az utódállamokat is. Ezt a bajt nem elnyomni, de gyógyítani kell. — A gyógyítás módjára a magunk részéről nem az erőszakos, nem a forradalmi útat hirdetjük és eszközöket választjuk. Mi tiszteljük a mások jogát, de hirdetjük és követeljük a magunkét! Nyugodtságban, de következetességben és szívósságban is, a mi kis viszonylatainkban, kitartunk e felfogásunk mellett, úgy mint Apponyi, aki ezen gondolatmenet tiszteletére kényszeríti, az emberiség jövője szempontjából, erkölcsi fölénye erejével, az egész világot ! Ez a kicsi város a magasan szárnyaló eszmék megértésére mindig érett volt. — Részese volt a magyar szabadságharcoknak, — lakói Bocskay, Rákóczi, Thököly katonái voltak, — a lelkiismereti, vallási és nemzeti jogok teljességeért küzdöttek. — Ma is ezen eszmék szolgálatában kell, hogy gyakorolják mindnyájan polgári jogaikat és adják szavazatukat arra a pártra, amely óriási fáradtsággal, — szeretettel és hűséggel működik rendületlenül ez ország őslakóinak jobb jövőjeért! 168