Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) II. 20." Hlinka és az őslakosság. (A Körmöczbányán, 1928 szeptember 30-án tartott választógyűlésen.) Tisztelt Népgyűlés! A mai reggelen Körmöczbánya piacán sétálva, alkalmam volt három népgyűlés szónokait hallani. — Űjból hallottam hangoztatni »az ezeréves elnyomást«, az Országos Keresztényszocialista-Párt »irredentizmusát«, — szóval a gyűlölködés hangját, pedig ezen kirohanások valótlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint ez az Anjouk idejéből magyar támogatással, magyar megértéssel műveltté és gazdaggá fejlődött, gyönyörű kis város, ahol nemcsak, hogy pótadót nem fizetnek a múlt bőkezűségéből vagyonosnak maradt város lakói, — hanem műemlékeik épségben tartására, városuk és kultúrájuk fejlesztésére sokkal többet tehetnek, mint Szlovenszkó városainak legtöbbje. Évszázados német telepeseik ősi kultúrájukat zavartalanúl megőrizték, németül beszélnek, németül élnek, a maguk erejéből számos német iskolát tartanak fenn, — leghangosabb cáfolatáúl a magyarok állítólagos elnyomó rendszerének. Ezt a kultúrmunkát, a faji öntudatnak ezt a fenntartását támogatni jöttem ide, biztatván a németséget kitartásra, az itt élő magyarságot szintúgy nemzeti öntudatának megőrzésére és a szlovákokat meggyőzni az itt élő többi nemzetiséggel békességben való együttélés előnyeiről. Ezt a kívánatos eredményt igaz, hogy ma még sok minden hátráltatja. Tíz éve annak, hogy az Egyesült Államok elnöke, Wilson, átjött az óceánon békét kötni. Akkor talán ő is hitte, ő is 163