Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) jogok gyakorlása terén, mind a társadalmi, művelődési és gazdasági életben. Nem azt hirdetem ezzel, hogy mindennek ellenszegüljünk, hogy a törvényeknek, még ha reánk nehezednek is, ne engedelmeskedjünk, hanem azt, hogy az előforduló törvénytelenségtől, az igazságtalanságoktól és az állam más nemzetiségű, más ajkú, más világjeljogású lakosai részéről is jelismert és veszedelmesnek minősített kisebbségellenes rendszertől magunkat minden törvényes eszközzel megvédjük. Az együttműködés lényege. Ennek a szükségérzete ébresztette jel a magyarság lelkiismeretét, ebből jakad minden jó magyar emberben az együttműködés parancsszava. Ez az »együttműködés nem jelenti azt, hogy az évek hosszú és szorgos munkája alapján bevált és népünket különböző oldalról átfogó pártszervezetek felbomoljanak, nem jelenti azt, hogy világfelfogásából, felekezeti érzéseiből, bárki bármit is feladjon, — csak azt az egyet, hogy me keressük sohasem azt, ami elválaszt, hanem csak azt, ami egyesít.« Mindenkor ennek a felismerése, ennek az irányelvnek a követése az a tény, amely az együttműködés lényege. Az ennek megvalósítására alkalmas formáknak esetről-esetre való megtalálása, vagy intézményes kiépítése, a vezetők feladata és kötelessége. Ha azonban az említett tény megvan, ha ez az érzés a lelkekben él, ha a magyarság százezrei, egy emberként, megalkúvás nélkül, követelik a maguk és a velük érző itteni németek és szlovákok politikai jogainak teljességét, akkor azt el is fogjuk érni! Engem ez a meggyőződés nem azóta hat át, amióta a két legnagyobb magyar párt újra ellenzéki alapon áll, ezt hangoztattam az államfordulat első percétől kezdve. Ez bírt rá az ifjúság társadalmi segélyakciójában, — ez a társadalmi szervezetek egységes irányban haladását kívánó újabb törekvésekben való közreműködésre. Szerény nézetem szerint mindnyájunk kötelessége ily módon is »keresni, ami egyesít és kiküszöbölni, ami elválaszt«. 159