Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) Mi ellenben a népek és fajok békés együttélését keressük, — egymás megbecsülését és cselekvéseinkben a bona fides, a becsületben való összefogás, érvényesülését. Ha látják, akik ma ellenfeleink, hogy ebben, mi itt élő magyarok és a többi őslakosság jó része egyek vagyunk, ha látják, hogy jogaink mellett tudatosan és szilárdan ki tudunk tartani, — akkor csakugyan el kell jönni egyszer a megértés és kölcsönös megbecsülés órájának is. Ám ha egyiket a félelem, — másikat az anyagi érdek, — a harmadikat a felekezeti elfogultság, — a negyediket a pártoskodás szelleme kiválasztja sorainkból, — úgy hiába a magasabb és közérdekű célokért küzdők minden buzgalma és fáradsága! »A politika futólag elvadítja az emberekeh, — mondja egy politikai író, — y>de a politikai elnyomás együttműködésre, kölcsönös megbecsülésre és önmegtagadásra« kell, hogy tanítsa az elnyomottakat/« Jó magyar testvéreim, reánk elérkezett e politikai és emberi erények gyakorlásának ideje! Feledve pártviszályokat, — legyőzve személyes ellenszenveket, — legyűrve a feltörekvő érdekeket, menjünk mindnyájan együtt és egyetértve az urnákhoz, szenvedő őslakosságunkért, — az azok sorában legtöbbet szenvedő magyarságért! Ezzel az érzéssel fogadom el megtisztelő jelölésüket, — ezeket a meggondolásokat ajánlom mindenkinek figyelmébe, aki szereti szülőföldjét és gyermekeit! 121