Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) Községi választások*) I. 12. A magyarságnak csakis önerejére lehet támaszkodnia. (A kassai pártvezetőség Kassán, 1927 szept. 26. napján tartott jelölő ülésén.) Tisztelt Pártvezetőségi Az angol parlament »The house of commons«-nak, — az összesség, az egész nép, házának nevezi magát. — A prágai parlamentre ezt aligha lehetne mondani. Ahol mesterséges eszközökkel — így elsősorban a választókerületek beosztásával — a nemzeti kisebbségek képviselőinek száma teljesen le van szorítva és e kisebbségek jogos igényeivel a többség állandóan szembehelyezkedik, — ott az egész népesség akaratának megnyílvánúlására ez a testület nem is igen alkalmas. A folyton megismétlődő feljajdulások, amit a gazdasági és kultúrális hanyatlás vált ki a németekből, — szlovákokból és különösen a magyarokból, bizonyítékai annak, hogy nálunk ez intézménynek eredendő születési hibái vannak. A demagógia és nem a demokrácia állt a bölcsőjénél és azért nem is kölcsönös megértés, megbecsülés és segítség forrása, — a háború utáni szociális és gazdasági nyomorúságok megszűri*) A még, a forradalmi parlament által 1919 jan. 31.-én 75. sz. a. hozott községi választási törvényt az 1922. évi julius l4.-iki 253. számú új törvény akként változtatta meg, hogy behozta az egységes, direkt, titkos, a nőkre is kiterjedő, lista rendszerű és a kapcsolást is lehetővé tevő választási rendszert, amelynek alapján lettek 1927 őszén a községi választások foganatosítva. 116