Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) és a kormányt. Ebből eredt, a németekhez való közeledéssel a mostani polgári koalicióval való kormányzás kísérlete. Az adott helyzetből folyóan a kormánynak szüksége volt erre a nem éppen a csehek szája íze szerinti expediensre. Helyzete ugyanis mindenkép tarthatatlan volt. Ha e helyett erősebben balra kanyarodik, nemcsak külpolitikai helyzete nehezedett volna nagyon meg, de az ily kormányzás pénzügyi terhei alatt össze is roppant volna. Szüksége volt azonban e kísérletre, mint kivezető útra még azért is, mert a német, szlovák és magyar nemzetiségűek jogos panaszairól nemcsak az Egerland gyönyörű vidéke és Szlovenszkó bércei, de a világkonferenciák termei is vissz­hangzottak már. Szükség volt, — hogy úgymondjam — a »fölöttes ható­ságok , a Nagyentente és a Népszövetség előtt dokumentálni, helyesebben és valófában azt a látszatot ébreszteni, hogy itt a gazdasági és nemzetiségi konszolidáció munkája folyik. És a szocialista pártok túlköveteléseitől és részben a kommunizmus rémétől, riadozó német, szlovák és magyar pol­gáriak jórészét a féltett gazdasági érdek összehozta a ha­sonló félelemtől eltelt csehekkel, akik azonban a vagyoni ér­dekek közös védelméért nagy vámot szednek. Oly nagyot, mely nemzetiségi kérdésekben és kultúrális téren kétségessé teszi az egész együttőrlés értékét. Mert hisz hiába Spina, német nemzetiségű miniszter úr szemrehányása a várt eredmények elmaradása miatt türelmet­lenkedő többi német párttal szemben, — hiába a szlovák néppárt jórészének feljajdulása az autonómia eszméjének sü­lyedése miatt, — hiába a Magyar Nemzeti Pártnak a pusz­tában elhangzó vétója a telepítések folytatása ellen, — a valóság az, hogy a gazdasági érdekekkel összefogott polgáriak kényszerű pártközi fegyelmezése mellett a cseheknek mód­jukban van folytatni és folytatják is a cseh nemzeti állam kiépítésének müvét, de most már olyan látszat mellett, mintha az az itt élő többi nemzet hozzájárulásával és akaratából is folyó volna. 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom