Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Bocskay István, Bethlen Gábor és I. Rákóczy György kora

főpásztor jelenlétében fölszentelte és megtartották benne az ünnepélyes katolikus istentiszteletet. Az evangélikus városi tanács a történtekben megnyugodni nem tudott s Bocatius főbíróval

2 Rudolf királyhoz intézett írásbéli folyamodással és küldöttségekkel tett kísérletet a királyi intézkedés megváltoztatására. Midőn e törekvés sikertelen maradt, az elégületlenek Bocskay Istvánhoz fordultak, aki felkelő hajdúságával 1604 őszén Kassa felé indult s hadvezére, Lippay Balázs, rövid alkudozás után október 30-án a várost hatalmába vette. December 11-én maga Bocskay is bevonult ünnepélyesen Kassára. Bocskay a dómot s a Szent Mihály kápolnát az evangélikusoknak átadta s a kassai lelkésznek meghívott Alvinczy Péterrel a protestáns vallás uralmát a városban visszaállította és újabb évtizedekre biztosította. A Szent Mihály kápolnát a szlovákoknak engedte át s ettől az időtől kezdve nevezték tót templomnak. (Windische Kirche.)

3 Bocskaynak két esztendeig tartó uralma alatt Kassa a felvidékkel és a tiszai vármegyékkel megnagyobbodott Erdélynek mintegy székesfővárosa volt. A szerencsi országgyűlésen fejedelemmé történt megválasztása után itt fogadta Bocskay a török szultán követét, Husszain béget, aki urától királyi koronát, selyemzászlót, drágagyöngyökkel ékesített jogart, övet és díszkardot hozott neki ajándékul. Kassán tárgyalt a 2 Bocatius (Bock) János Rudolf király „Koszorús császári költője" Szilézia Vetschau nevű községében született 1560-ban. Eperjes meghívására 1594-ben a városi iskola igazgatója lett. 1599-ben átveszi Kassán az iskola vezetését, csakhamar megválasztják városi jegyzőnek s 1600-ban polgárjogot nyer. 1601—1602-ben szenátor, a pozsonyi országgyűlésen Kassa követe, 1603—1604-ben főbíró. Bécsbe és Prágába a kassai dóm ügyében küldöttséget vezet Rudolf királyhoz és Miksa herceghez sikertelenül s ezért Bocskayhoz pártol. 1605—1606-ban ismét városi tanácsos s Kassát a szerencsi és korponai országgyűlésen képviseli. Mint Bocskay követét a császárpártiak 1606-ban elfogják, Prágában elzárják. Kiszabadulása után 1612-től ismét tanító Kassán, 1618-ban lemond állásáról. 1619ben Bethlen szolgálatába áll, mint ennek bizalmasa, tanácsosa és udvari történetírója. 1630-ban halt meg. Több értékes prózai és verses munkát irt. L. Wiek: Kassa régi síremlékei XIV—XVIII. sz. 10—12. 1. s E kápolnában 1626-ban kis oltárt is állítanak. A tanácsi jegyzőkönyv szerint: „1626. 1. Octobris. Az tótok supplicálnak, hogy engedné meg az n. tanács, hogy az kis templomban építenének egy oltárkát. Deliberatum. Megengedik, találják meg az n. tanácsot." 6 81