Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa a mohácsi vész után

hezteljen az ártatlan magisztrátusra, a király méltatlankodva s bosszús tekintettel és taglejtéssel a szokottnál indulatosabban mondá: ,,Rossz dolog történt, nem lett volna szabad ennek megtörténnie. Az eset igen gonosz, s aki róla tudomást szerez, senkisem dicséri, mert igen rossz dolog történt." Erre a követek térdet hajtva, tisztelettel távoztak, nehogy további beszédjükkel a király izgatott lelkületét még jobban felingereljék.

3

1 Midőn a Kálvin reformációjához ragaszkodó egyes lelkészek, ennek a vallásnak az elveit és szokásait kezdték Kassán meghonosítani, az úrvacsoránál ostya helyett kenyeret használtak, az egyházi ruhákat is mellőzték, a tanács és a választott község 1562-ben Szent Gergely napján a plébános, valamint Mátyás és János egyházfiak jelenlétében intette őket, hogy a vallási ügyekben engedelmeskedjenek a Pásztor úrnak, ragaszkodjanak az eddig szokásos ceremóniákhoz és egyházi ruhákban végezzék azokat, nehogy a szertartások különbsége és az albának elvetése miatt zendülés támadjon a városban.

3

2 A régi tradíciókhoz való ragaszkodás, a dómban az oltárokat s a szentek képeit és szobrait is érintetlenül meghagyó s a hitegység fölött, őrködő konzervativizmus, a további újításra vágyó, szabadabb szellemű kalvinizmus, a kassai evan3

1 Kassa v. lt., 2286. sz. Huszár Gál kassai szereplésének aktái ezzel lezárulnak, zaklatott életének további folyásáról azt tudjuk, hogy Kassáról a zendülés utáni napon álruhában Debrecenbe menekült. Itt Melius Juhász Péter református superintendens és lelkészei szívesen fogadták, nyomdát állított fel s kiadta Melius munkáit. Másfél év múlva Debrecent elhagyta s Révkomáromban, utóbb Nagyszombatban, majd a nyitramegyei Komjátiban lelkészkedett. 1574-ben a pápai református egyház prédikátora lett s alig egy esľtendei működése után 1575 október 23-án pestisben meghalt s ott is temették el. 3

2 „1562. Die J. Gregory Papae. Senatus et tota Communitas Civitatis congregati accersito Domino plebano Mathiaque ac Joanne Sacellano Hungarico admonuerunt eos, ut Ecclesiastico vestitu in ceremoniis uteretur, obtemperentque Domino Pastori in rebus piis et Ecclesiasticis, illas retineient ceremonias, quae hactenus in nostra Ecclesia retentae sunt, ne ex diversitate ceremoniarum, aut albae vestis abiectione aliquae seditionis tumultus in civitate oriretur." U. o. Protocollum. 75