Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

„Abauj vármegye néz s hallgat Kassára, Országunknak egyik hires városára. Itt mehetsz Göncz, Szikszó, Szepsi, Nagy-Idára Ês a hires Jászónak prépostságára." Hármas Kistükör. 1847, 85. 1. kezdettől fogva szívósabb és törhetetlenebb nemzethűséggel ragaszkodtak volna a szentistváni gondolathoz, az egységes, csorbítatlan és keresztény Magyarország eszméjéhez, mint. Kassa városa. Polgárai s a magyar királyaink által más idegen orszá­gokból behívott és idetelepített ,,hospes"-ek, vendégek, ven­déglakosok, a város történeti létezésének legelső idejétől kezdve, kitartó szorgalmukkal, józan, takarékos, istenfélő és áldozatkész életmódjukkal, mindenkor a haza javán is dol­goztak s arra, hogy a magyar állameszmétől, a magyar haza egységétől elpártoljanak, elszakadjanak s igazi otthonukat másutt keressék, soha nem is gondoltak. Ezért a nemzethűségükért királyaink nagy kiváltságok­kal és szabadalmakkal jutalmazták meg őket, városunkat nemcsak címerrel, címerbővítésekkel tüntették ki, hanem azt idők folyamán jogilag a magyar városok által elérhető leg­magasabb fokra emelték. Így lett Kassa, a kezdetben csupán királyi falu „villa regia", szabad királyi város, majd törvény­hatósági joggal felruházott szabad királyi város. Már a Kassa nevét megemlítő legelső ismert okmányunk, IV. Béla királynak 1249-ben az Abaú j-megyei szinaiakhoz írt levele, Kassa lakóiról és az idetelepített vendégekről, mint a bíráskodásban, dézsmafizetésben és más ügyekben, királyi kiváltságokat nyert községben élő alattvalóiról emlékezik meg. Későbbi királyaink, különösen Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond, Hunyadi Mátyás, V. László, II. Ulászló gya­rapítják, vagy megerősítik a kassai polgárok kiváltságait s

Next

/
Oldalképek
Tartalom