Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

trianoni 20 éves keserves megpróbáltatás kitartásának, helytállásának, reményt soha nem vesztő várakozásának, bizakodásának legszebb jutalma: 1938 november 2, a Felvidék egy részének s vele Kassának a hazatérése volt. November 11-én a legendás íehér lován Kassára honvédéi élén bevonuló Kormányzó Urat egy boldogságtól sírva örvendező város íogadta. Erre a napra feljött Kassára a trianoni országból aki csak tehette. Itt szeretett volna lenni az egész ország, hogy szívére ölelje a 20 évi csehszlovák rabságból felszabaduló felvidéki testvéreket. Borongós őszi napon jártuk a város utcáit, szívünk repesett a nagy örömtől, s a íászlódíszben pompázó város kitárult előttünk. A dómban mélységes meghatottsággal szemléltük Rákóczi s bujdosó társai márványkoporsóit, a Fő-utcán ott csillogott piros-fehérzöld fénykoszorúban a haza minden fiát egyesítő Szent Korona, a tömjénfüstös templomokban hálaadásra hajlott térdünk, s imát rebegett ajkunk, az utcákon fülünkbe csengett honvédeink díszmenetének ütemes dobbanása, a házak, paloták évszázados történelemről mondottak suttogó meséket a hűs tátrai szelek szárnyán. Aki azon a felejthetetlen napon itt járt, raboddá vált ősi magyar Kassa! Az azóta eltelt három év ünnepjein és hétköznapjain sok tízezer látogató fordult meg falaink között. Egy sem ment el úgy, hogy meg ne szerette volna ezt a történelmi emlékekben