Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa műemlékei - A Szent Erzsébet Dóm

„Sta viator et mirare sub hoc pedáli lapide magni cordis heroem in sago altissimi consilii senátorem in toga zelante patriae civem in regno in ecclesia Dei religiös. Rom. catholicum in exilio fidelissimus sui principis Achátem illustrissimum et excellentissimum comitem Nicolaum Bercsényi, qui olim in Hungaria serenissimi principis Transsylvaniae Francisci II. Rakoczi confederat. Regni Hungáriáé statuum ducis locumten. et exercituum suprem. generalis primus senator et comitat. de Ungh. supr. comes tot titulis clar. tot mentis glorios. Hune alieno solo pugilo tera tect. et mort. exul. Hinc disce viator vicissitudinis humanae conditio esse nil fixum nil perenne in exilio suo habere. Mortu. est mundo omnibus munitis ecclesiae sacr. Rodosti die VI. Nov. ano. MDCCXXV. aetat. suae LXI. Sed quod vivat coelo eius exemplaris pietas in vita generosa aequanimitas in exilio longa patientia in morbo brevis sed fortis cum pietate lucta in morte luculent. testimonium relinqu. (posteris). Abi viator non immemor pie defuncti ac meditare his armis nonnisi expugnari coelum." Magyar fordítása: „A háromszemélyű legjobb és leghatalmasabb Istennek. Állj meg vándor és csodáld meg ezen lábnyi kő alatt nyugvó nagylelkű hőst a hadban, a legmagasabb tanácsnak szenátorát, békében a haza buzgó polgárát az oiszágban, az egyházban buzgó római katolikust, a számkivetésben a fejedelem leghívebb kísérőjét, méltóságos és excellenciás Bercsényi Miklós grófot, aki egykoron Magyarországon II. Rákóczi Ferenc fenséges fejedelemnek, a magyarországi szövetséges rendek vezérének helytartója és a hadseregek fővezére, első szenátor és Ung vármegyének főispánja volt, oly sok kitüntetésben híres és érdemekben dicső, most idegen földön, maroknyi földdel befödve a halállal elenyészett. Tanuld meg ebből vándor, hogy a földi változandóság tulajdonsága, hogy semmi sem állandó, semmi sem örök a számkivetésben. Meghalt a földnek, az egyház összes kegyszereivel megerősítve, Rodostóban 1725. év november 6-án, életének 61. esztendejében. De hogy az ég számára tovább éljen, az ő példás buzgósága életében, nemes megnyugvása a számkivetésben, a hosszú türelme a betegségben, rövid, de jámbor küzdelme a halálban, az utódoknak bőséges tanúságot hagyott. Távozzál vándor, emlékezzél meg az eihúnytról és fontold meg, hogy csakis ily fegyverekkel lehet meghódítani az eget." 360