Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - A kassai iparoscéhek

1557-ben a következő esküformát használták­„Isten téged úgy segéljen a te igaz keresztény hited, hogy hív és engedelmes akarsz lenni ő felségének, Ferdi­nandus királynak, az mi kegyes urunknak, és ő felsége gyermekeinek, azonképen bíró úramnak, az egész tanács­nak és az egész királyi városnak Kassának. Az te tisz­tedben és hivatalodban híven és igazán eljársz. Az te mesterségednek minden cselekedeteiben igaz akarsz lenni, mind szegénynek s boldognak (gazdagnak). És a te gondviseléseddel senkinek nem ártani. De minden igazsággal ez városnak javát keresni. És a céhnek igazságát mindenben és mindenkor megtartani. Isten téged úgy segélyjen és a szent evangelium." Az 1557-ből fennmaradt följegyzésekből megtudjuk, hogy ez időben a városi erődítés mely bástyáit őrizték és védel­mezték az iparoscéhek. A déli kaputól nyugati irányban haladva volt a szíjgyártók, pajzsgyártók, bodnárok, ötvösök, mészárosok bástyája; keleti irányban pedig a takácsok, ková­csok, kocsigyártók, szűcsök, tímárok, borbélyok, szabók, faze­kasok, vargák, rézművesek, csiszárok és asztalosok bástyája. Ha valamely iparág művelői oly kevesen voltak, hogy külön céhet nem alkothattak, akkor más, rendszerint rokon­céhhez társultak; így például az íj-, pajzs-, nyil-, tegez-, nyereg- és szíjgyártók egy céhbe egyesültek. Ezért Kassán is az idők folyamán a céhek száma és összetétele változott. Egyes céhek szövetségre léptek a szomszéd városok hasonló társulatával is, hogy a káros versenyt egymás között meg­akadályozzák s a közöttük előforduló ügyeket, viszályokat rendezzék. A Kassa városi levéltár egy 1448 szeptember 12-én kelt német okiratot őriz, amely arról tanúskodik, hogy a városban már 1307-ben működött a szűcsök céhe. E céhlevélben a bíró, az esküdtek és a község tagjai el­rendelték, hogy Kassán a szűcsmesterséget űző iparosok, a kontárok kizárásával, áruikat a polgárok és hozzátartozóik ruházata részére, megfelelő munkabér fejében, nyerészkedés nélkül kötelesek elkészíteni és eladni. Egy hermelín prémtől ár fejében fél márka ezüstöt vehettek, egy nyesi prémtől egy negyedet s más bőrtől, vagy prémtől egy negyednek a felét kérhették. Oly polgárnak, aki a saját használatára és ruház­kodására vásárolt szűcsárut másnak nyereséggel eladta, a 280

Next

/
Oldalképek
Tartalom