Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa az Anjou királyok alatt

maga ellen még jobban elkeserítse. Ezért inkább kiengesztelő lépésre szánta el magát s két bizalmas emberét, Tamás esz tergomi érseket és István veszprémi püspököt küldte ki Kassára, hogy békés egyességet hozzanak létre a polgárok és Omode özvegye s hat fia: János, Miklós, Dávid, László, Omode és Domonkos között. A királyi megbízottak küldetése sikerrel járt s közbenjárásukra az ellenséges felek 1311 október 3-án egymással olyan egyességet kötöttek, hogy Omode özvegye és fiai a maguk és jövendő ivadékaik nevében a hozzájuk hű nemesekkel együtt ünnepélyesen megfogadták, hogy Omode nádornak és kísérőinek megöletése, a bántalmazások és kártételek miatt a kassaiakon bosszút állni nem fognak. A városra- tulajdonjogot többé nem támasztanak, a kassai polgároknak a városuk mellett lévő erdők használatát átengedik, az elfoglalt királyi birtokokat pedig minden jövedelmükkel és tartozékaikkal együtt a királynak visszaadják. Az erőszakosan és törvénytelenül kirótt adókat beszüntetik s új várakat csak a király külön engedelmével fognak építeni. A kisebb nemesek jogait viszaállítják, a kassaiak vásártartását nem akadályozzák s a kereskedőket ezentúl megsarcolni nem fogják. Mindezt a Márton egri püspök által kimondandó egyházi személyes kiközösítés (excommunicatio) és a birtokaikra kimondandó tilalom (interdictum) büntetés terhe alatt fogadják meg. Az egyesség megtartásának biztosítékául összesen 47 túszt adnak át a kassai polgárok kezébe. A túszok visszaadása vagy szabadonbocsátása az országgyűlés, vagy a királyi tanács hatáskörébe fog tartozni. Erről az egyességről 1311-ik esztendő Szent Mihály főangyal őszi ünnepe utáni vasárnapon (október 3) pergamentlapon okiratot állítottak ki, amelyet az esztergomi érsek, a veszprémi és egri püspök, az Omode család és négy rokonának viaszba mélyített és bőrszalagra függesztett pecsétjével láttak el. Ezt a nyolc függő pecséttel megerősített latin nyelvű okiratot, az időközben elveszett egy pecsét híján, Kassa város levéltára a mai napig sértetlenül megőrizte. Ennek az úgy várostörténelmi jelentőségű, mint országos becsű és korfestő tartalmú okmánynak latin szövege magyarra fordítva a következő: 23