Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)
Kassa Története - Kassa régi közigazgatása
vezérük a néptribun, fürmender (tribunus plebis, Vormünder), akinek vezetése alatt rendszerint tízes csoportokban, hat asztalnál tanácskoztak. Az elsőnél, az „öregasztalnál" a legtekintélyesebb polgárok ültek. A tárgyalást a néptribun vezette. Ez a nagytanács választotta évenként a bírót, 1 a 12 tanácsost, a tisztviselőket, a külvárosi bírákat és Zsigmond óta az országgyűlésre küldendő követeket is, végül ő vette fel a városi hatóság kötelékébe a céhmestereket. Ellenőrizte a városi gazdálkodást, felelősségre vonhatta, vád alá helyezhette az összes tisztviselőket, szabályrendeleteket alkotott, melyeket végrehajtásra a bíró és a tanács elé terjesztett. A belső tanács köteles volt a nagytanács javaslatait figyelembe venni, azt minden fontosabb ügyben meghallgatni s eljárásáról neki jelentést tenni. A nagytanácsnak csupán a törvénykezésre nem volt befolyása. A nagytanácsot fehér községnek is nevezték, ellentétben a fekete tanáccsal, vagyis azoknak a polgároknak csoportjával, akik nem voltak a választott község tagjai. 1404-ből, Stoyan Jakab bíró idejéből, maradt ránk egy 47 szakaszból álló szabályrendelet, amelyet Hebenstreyt János akkori városi nótárius állított össze, útbaigazításul a bíró és tanácstagok számára, hogy a felelősségérzet tudatában mikép teljesítsék feladatukat s hogyan viselkedjenek a tanácskozásoknál s a társadalmi életben. Ezt a szabályrendeletet — az idők folyamán a viszonyokhoz mérten módosítva — a tanácsban igen gyakran felolvasták, hogy a tagok tudomásul vegyék azt és ahhoz alkalmazkodjanak. Ennek a statútumnak artikulusai megkövetelték a magisztrátus tagjaitól a hivatali kötelmek lelkiismeretes és pontos teljesítésén kívül, az egymás közötti jóviszony ápolását, a békés együttélést, az egymás hibáinak elnézését, egymás jóakaró kioktatását, a hivatali titoktartást, az engedelmességet, az elfogulatlan tárgyilagosságot, a szóbeli tárgyalásoknál a hozzászólás rövidségét, a terjengősség kerülését a tanácsteremben és azon kívül az önérzetes, minden rendzavarást kizáró, illedelmes viselkedést, s megérdemelt feddésnek megnyugvással való elviselését, a város érdekében 1 A bíróválasztás lefolyását lásd e könyv 111. lapján. 233
