Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kossuth Lajos levelezése Poszner Gábor kassai polgárral

„elszokott" gyomrunk nem igen bírja a füstölt fokhagymás kolbászt , a „Riczikével" pedig — vagy minek is híjják az Isten adta gombáját, már épen nem tudunk mit csinálni, próbáltuk az Istenadta jószágát kiáztatni a sóból, aztán eczettel olajjal megcorigálni, hanem hát rosz eledel biz' az. Nem kell senkinek. Van nekem egy mókusom nagyon curiosus állat, mindenbe bele üti az orrát, bele ütötte ebbe is, tüszkölt is tőlle mintha megveszett volna 's bé szaladt kalitjába, — három nap piskótával sem tudtuk kicsalni, mindig káromkodott fenhangon. Hát még az én Svájczi vén szakácsném! (a ki intra parenthesim) nagyot csapkodott kezeivel 's váltig mondta: „Denck man sich! Zwiefel und Meerrettig schicken von Ungarn! als wen man es hier nicht hätt in Hülle und Fülle Malefice! (ez a ,,malefice"az ö imádsága). Ezeket azért írom le ily körülményesen, hogy meglássa ön mikint bünteti meg magát az a Machivellismus a mely „toldaléki" engedelmet csűr csavar ki magának fiaim halgatásából, kik egyébiránt megbíztak, hogy ünnepélyes protestatiót küldjek be ön „toldalékos" hajlamai ellen a kassai káptalanhoz, mit mégis tennék, ha úgy állna a dolog sorja, hogy elmúlt esőnek hiában varjuk a szűrt, jövőre pedig nem igen lesz önnek alkalma „ki rúgni" a megbízatások határán, mert a milyen enyhék voltak a beszerzési árak (anynyira enyhék, hogy alig ha a toldalákos kirúgás bűnét azzal nem tetézte ön, hogy az árakról meg „lerúgott egy rakást"), oly csípős volt a szállítási conto, meg a ,,dogana", „accisa", „sovrimposta", „decima di guerra", meg Isten tudja mi minden „fizess" mellyel a szegény nép a fecsérlő kormány papzsákját töltögetni kénytelen. (Ugyan mondja meg ön, mikor lesz már esze a népnek?) — a 35 frt. árú portékát, ne hogy valahogy a szél elvigye, megterhelték 75 franc „toldalékkal' még pedig jó részét pengő húszasokban, mint a Deák párt az Osztrák adósságbani részvét áldását „Sinntemahl und alldieweil" a dolgok így állanak, nem szándékozom többé Magyarországból soha semmit hozatni, hanem eszem polentát, meg macaronit, meg olajban kisütött fiók tököt. „Meg él azon egy bojtár" mint a Tarnóczai nép dal mondja. Ihásznak kiszolgáltattam a competentiáját — Helfy holnap kapja ki a magáét, mert ide várom. önnek pedig ide zárom a maga competentiáját, mely áll, három tiz és egy öt forintos Osztrák bankóból — sage 35 forint osztrák értéktelenségből és szíves jó indulattal .megújított köszönetemből, a ki állandóan vagyok igaz barátja Kossuth. 207