Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Kassa külső képe, kulturális és társadalmi élete a XIX.század első felében

kutakkal, remetelakokkal, parasztházakkal díszített Sztáray­kert. A Forgács-utca végén kezdődő nagyterjedelmű Schmi­degg kert, szép kerti házaival, gazdag üvegházával, ananász és más ültetvényeivel. Ezeken kívül említésre méltó még az exotikus növé­nyekkel díszített s célszerű építményekkel csinosan beren­dezett Sihulszky-kert a város északkeleti oldalán, s a közép­külvárosban a csínos Wirkner- és Möhl-kert. A kerteket tu­lajdonosaik szívesen nyitották meg a kertművészet érdeklődő barátainak. Kassának legrégibb humanitárius intézménye a magisztrá­tus közvetlen felügyelete alatt álló ősrégi városi ispotály, az aggápolda. Ebben a saját hibájukon kívül elszegényedett pol­gárok és polgárnők találtak otthont. A betegek ápolására létesült az alapítványi közkórház. Alapkövét Kassa egyházmegye első püspöke, Szabó András szentelte meg 1814-ben. Magánosok költségén az alsó kapu közelében épült. Teljesen 1832-ben készült el. A kassai közönség higiénikus igényeit a negyvenes évek­ben a Malom-utcai kapu közelében épült fürdő szolgálta. A patkó alakban húzódó fürdőszobák célszerű és kényelmes berendezésűek voltak. Mivel egy fürdő ára csupán öt garas volt, a szegényebb néposztály is élvezhette ez intézmény jó­tékony hatását. Kassa elhúnytjait a mult század első felében az alsókül­város 1771-ben megnyílt Nepomuki Szent János temetőben, a középkülvárosi Szent Kereszt-temetőben, a Rozálián, az ág. evangélikusok Forrás-utcai, a reformátusok Szepsi-úti temető­jében s 1849-től a Kálvária temetőben temették el. Az izraeli­ták temetőjét a középkülváros domboldalán 1844-ben létesí­tették. A gyászjelentések külső formája, nagysága s gyászsze­gélye a maihoz hasonló volt. A főúri családoknál szokás volt még a terjedelmesebb szövegű fogalmazás, így például 1831­ben Sztáray gróf családja a következő gyászjelentést adta ki: ,,Sztárai és Nagy-Mihályi gróf Sztáray Kristóf és Hit­vese Mihálydi Báró Splényi Anna Paulina egyetlenegy Leányukkal együtt, búba merült s keseredett szívvel je­lentik volt ketsegtető kedves reményeknek véletlen el­190

Next

/
Oldalképek
Tartalom