Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)
Kassa Története - Kassa a szatmári béke után
KASSA A SZATMÁRI BÉKE UTÁN szatmári békekötés után a tartósabb béke korszaka következett. Kassának a háború és pestisragály folytán leapadt és leszegényedett lakossága példás buzgalommal lát a polgári élet színvonalának visszaállításához és emeléséhez. A belvárosban és az elnéptelenedett külvárosban nagyrészt beköltözött, idegenből jött katonák, tisztviselők, kereskedők, iparosok, másrészt a város földesúri falvaiból behozott jobbágyok, zsellérek, munkások, cselédek, fuvarosok foglalják el az elpusztultak helyét és szaporítják Kassa benszülött lakosságának számát. A város önkormányzata a XVIII. század folyamán gyengülni kezd, a központi kormány rendeletei veszik át a városi adminisztrációban és bíráskodásban a főbíró és tanács szerepét, úgyhogy Mária Terézia és főkép fiának, II. Józsefnek uralkodása alatt már alig marad oly ügy, amelyben a városi magisztrátus a helytartótanács jóváhagyása nélkül önhatalmúlag intézkedhetik. Emellett a mindent centralizáló, egyenlősítő irányzat nyelvi szempontból is érezteti hatását, ami a tanácsban a magyar helyett előbb a latin, majd II. József rendeletére a német nyelv használatában nyilatkozik meg. A város magyar jellegének ez a háttérbeszorítása váltja ki az ellenhatást, amely a XVIII. század végén Kassán, főkép Kazinczy Ferenc, Baróti Szabó Dávid és Bacsányi János fellépésével a nemzeti öntudat felébresztéséhez vezetett. A nyelvi eltolódás a XVIII. században szükségessé tette, hogy 'Kassa városa, mint egyházi kegyúr, megszervezze a római katolikus plébánián a dómhoz a magyar mellé 1716 október 9-én a szlovák és 1771 augusztus 12-én a német kápláni állomást. 146