Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Simplicissimus és Evila Cselebi adatai Kassáról

békét teremtsenek köztük, megdicsérjék és rábírják őket arra, bocsássanak meg egymásnak s maradjanak továbbra is jó barátok." Simplicissimus maga is vett részt egy katonával ily farsangvégi lándzsatörő bajvívásban. E mérkőzést így írja le: ,,Én — úgymond — a katonával a sorompók közé lovagoltam. Megragadtuk a lándzsákat, a kantárt a térdünkhöz kötöttük, balkezünkben husángot fogtunk, hogy ezzel a lándzsát eltörjük vagy legalább félreüssük. Erős sarkantyúzással vágtattunk egymásnak s eltörtük egymás lándzsáját. Másikat vettünk elő, de nemcsak ennek, hanem még egy harmadiknak is ugyanez lett a sorsa. A fickót szörnyen bosszantotta, hogy nem győzhetett le, szitkozódni kezdett s lóhátról való kardvívásra hívott ki engem. A kapitány uram azonban megfeddte őt, a kardpárviadalt nem engedte meg, azt mondván neki, hogy hiszen derekasan állta meg a helyét mindenki előtt, fölösleges, hogy élet-halál harcot vívjunk egymással, mert hiszen ez tornajáték s arra való, hogy derék legények bátorságukat mutassák meg s az a célja, hogy az embereket használhatókká tegye és felbátorítsa a török ellen. Én ugyan kardot akartam hozni s ő is, de a városbírótól azt a választ kaptuk, hogy ha egymásnak tüstént meg nem bocsátunk s nem békülünk ki, mindkettőnk szilaj kedvét jó hárompálcás botozással fogja majd lehűteni. „Ezért az én kapitány uram nagyon megdicsérte a városbíró urat s azonnal elküldte egyik szolgáját, hogy őt vendégül estére meghívja." Kassai élményeit Simplicissimus e szavakkal fejezi be: „Ebben a szép városban csak egyetlen pékmester volt, aki Ausztriából származott. Sok asszony van mégis, aki jó kenyeret süt s úgy él, mint én, vacsorára naponként egy krajcárért kenyeret s egy fél krajcárért fokhagymát vettem.'" Végezetül megemlíti s megmagyarázza az öt felvidéki városra alkalmazott eme verset: „Von Caschau ungsfangen, Von Eperjes ungehangen, Vom Bartfeld ungeweibt, Von Zeben unbekleibt (oder unverspotet) Kombt er in Leut (oder Leutsch), Kann er sagen von guter Zeit." 115