Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa. Wiko, 1941)

Kassa Története - Simplicissimus és Evila Cselebi adatai Kassáról

lanat, hogy életétől megfosszák, a bakó egy harapófogóval megragadta az izzó vasrudat, azt a szive helyét megjelölő fa­pálca mellé tartotta, egy legény kalapáccsal a rúdra sújtott, kettő pedig egy teknőből a földet a nő arcára döntötte. A nő kiáltása hallható volt s borzalommal láttuk, hogy fölötte a föld kissé fölemelkedett. Egy polgárkatonát kellett volna ugyancsak elevenen el­temetni, mert részegen jött haza s a kardjával hadonászva esés közben áldott állapotban lévő feleségét véletlenül úgy szúrta meg, hogy ez belehalt. Mivel haldokló kedves felesége mindent megbocsátott neki s még könyörgött is érette, ezért kegyelemből csupán lefejezték. Előbb azonban hitvesi példa gyanánt, lánccal a koporsóhoz kötve kellett feleségét a teme­tőbe kísérnie s azután leoldva a koporsótól a hóhérnak adták át, hogy fejezze le őt. Nagyon fájdalmas látvány volt ez is, mert a házasfelek szívből szerették egymást s a gyilkosság csupán véletlenségből történt. Talán fel is mentették volna a férjet, mert jó katona (katanak) volt, de a sógora vérbosz­szúból kívánta a halálát. Ha valakit megvesszőzésre ítélnek, akkor többnyire meg­hegyeznek egy seprőnyelet, a szegény bűnöst a pellengérhez kötik, a hegyes seprőnyéllel előbb a hátán egy vagy két ke­resztet hasítanak, úgy hogy vér folyik ki, azután a hóhér harminc, esetleg kevesebb csapást mér rá, majd leoldják a pellengérről s futva vesszőzik ki a városból. Ebből kevesen jutnak ki élve. Egyszer egy poroszlót vesszőztek ki így, mert néhány foglyot a börtönből kibocsátott. Ez az eszelős a saját látvá­nyosságára háromszor csődítette össze a népet, bűnét nyilvá­nosan beismerte, sőt mintegy tréfát űzött belőle, mire oly kegyetlenül bántak el vele, hogy harmadnapra belehalt. .." ,,E vidéken — mondja Simplicissimus — kezdődik az igazi magyarság, ezért teljesen mások itt az erkölcsök és szo­kások, mint a németeknél és tótoknál. Nagyon különös, hogy a várostól félórányira egy Messe nevű, egészében német falu van és bár magyarul is beszélnek ott, mégis a német evangé­likus plébánosukat kell megtartaniok. A városbíró választást évenkint vízkereszt napján a kö­vetkező szertartásokkal tartják meg. A városkapuk zárva maradnak. A néptribun (fürmender) minden nemzetből, úgy­111

Next

/
Oldalképek
Tartalom