Marosi Ernő: Henszlmann Imre és Kassa városának ó német stylű templomai (Argumentum Kiadó - MTA Művészettörténeti Kutató Intézete)
bői. Ennek homlokzatán visszatér a nagy homlokzati ív fölött lebegő, könnyed torony motívuma. Az oromzatos portált rejtő, nagy csúcsíves fülke forrása sem az angliai Tewskesbury, mint bírálója állította, hanem Kassa. Ugyanonnan, a Szent Erzsébet-templom föszentélyének koronázó párkányáról ered a megütközést keltő „treff' motívum - valójában háromkaréjos, levél alakú konzolok. 4 3 Ez a motívumátvitel mindennél jobban bizonyítja, mennyire klasszikus megoldásnak tartotta Henszlmann a kassai kápolna homlokzatát, hogyan törekedett a hazai (sőt, a szó szoros értelmében otthoni) építészet propagálására, s miben látta az építészettörténeti stúdiumok hasznát. A könyv nagyobbik részének tárgya a Szent Erzsébet-plébániatemplom. Ellentétben a helyi hagyománnyal, amely a dóm építtetését Erzsébet királynénak, Károly Róbert feleségének tulajdonította, Henszlmann a templomépítést a 13. századi városi plébániatemplomra vonatkozó két legfontosabb oklevél, a székesfehérvári ispotályos lovagokkal a városi ispotály jövedelméről folytatott perben keletkezett 1283-as és az 1292-ben az egri káptalannal folyó tizedperben létrejött megegyezést tartalmazó irat alapján datálta a 13. századra. Feltételezte, hogy az építtető V. István király volt. Mivel hercegnek nevezi, feltehető, hogy még 1270 előtti építkezésre gondolt. Henszlmann elsősorban a szentélyt tartotta 13. századinak, de annyira egységesnek ítélte a templom egész alaprajzát, hogy egyetlen tervezés eredményének tartotta. Ebben különösen megerősítette az északi külső mellékszentély alatti kripta, amelyben a korábbi középkori építészet hagyományait vélte felismerni. Datálásában az 1850-es évek párizsi tapasztalatai erősítették meg. Ekkor ismerte fel a kassai alaprajzi elrendezés és a braine-i Saint-Yved-templom, valamint a centrális trieri Liebfrauenkirche alaprajzi megoldása közötti összefüggést, s ekkor vált számára ismeretessé Villard de Honnecourt magyarországi küldetésének ténye is. A várostörténeti sejtés ekkor vált művészettörténeti összefüggések láncolatával alátámasztott megállapítássá, amelynek - hála Henszlmann francia nyelvű publikációinak is - igen nagy lett a nemzetközi visszhangja. Jellemző, hogy Villard de Honnecourt vázlatkönyvének 1936-os kritikai kiadása még ezt a hipotézist - jóllehet kritikusan - tárgyalva teszi a pikárdiai mester magyarországi útját 1235 tájára, s csak az 1972-es második kiadásban döntött a szerző véglegesen a ma általánosan elfogadott, 1221 utáni dátum mellett. 4 4 Nem sokkal Henszlmann után a bécsi Zentralkommission tagja, Karl Weiss figyelt fel a templom különös típusára, és mivel az épület 14. századi eredetét hirdette, a szentélyzáradék mintaképeként a xanteni St. Viktor-templomot említette. 4 5 Utóbb ehhez a véleményhez csatlakozott a csehszlovák monográfus, Václav Mencl is. 4 6 Csak az 1960-as évek végén sikerült kimutatni, hogy a sajátos alaprajzi megoldás nem egyedül a 13. századra jellemző, hanem előfordul később is, és még a 14. század végének tervrajzain is szerepel, mint ideális, a későgótikus geometrikus fantáziáknak különösen megfelelő alapforma. 4 7 15
