Marosi Ernő: Henszlmann Imre és Kassa városának ó német stylű templomai (Argumentum Kiadó - MTA Művészettörténeti Kutató Intézete)
ben Henszlmann már kiterjedt szakirodalomra, benne a francia műemlékvédelem racionalisztikus, 1830 utáni irányzatának szemléletét tükröző művekre hivatkozhatott, az élen Viollet-le-Ducnek a városi, laikus szellem szerepét hirdető müvekkel. „E stíl továbbá nem szerzetesi vagy kolostori stíl, amint némelyek hirdetik. ... E stíl ... kétszeresen a szabadság stíljének nevezhető ... E stíl továbbá nem, mint többen hamisan hirdetik, csupán empirikái stíl. ... ily logikai következetesség, ily okszerű kiművelése az arányoknak, idomoknak és szerkezeteknek, ily okszerű kifejlődésük az alapelvekből és alakokból, ily szigorú tudományos rendszerezés semmi más stílben nem fordul elő, csupáncsak a francia stílben." 2 4 Nyilvánvaló, hogy a Viollet-le-Duc-i racionalizmus Henszlmann-féle értelmezése nem az elasztikus konstrukció statikai elveire, hanem az arányosságra vonatkozik, amellyel már a negyvenes években foglalkozott, amelynek kidolgozását az ötvenes években elkezdte, s amely egész hátralévő életében foglalkoztatta. Erre az elméletére vonatkozik utalása is a pártfogást kérő levélben: „a' kassai nagy templom leg régibb részeiben egy eddig nem ismert igen fontos alkotási módot feltaláltam" s a megjegyzés, hogy elveinek alkalmazásától az építészet megújulását reméli. Ugyanitt két könyv szerzőjének, Friedrich Hoffstadtnak (Gotisches ABC-Buch, Grundregeln des gotischen Sty Is für Künstler und Werkleute. Frankfurt a. M. 1840) és Carl von Heideloffnak (Die Bauhütte des Mittelalters in Deutschland. Nürnberg 1844) a neve a gótikus építőmesterek elméleti tudására vonatkozó kutatások iránti érdeklődését jelzi. 2 5 A kiindulópont e tekintetben is a már 1820-ban a Von des Chores Maß und Gerechtigkeit című építőmester-könyvből kivonatot közlő Stieglitz volt. A kassai monográfiában mindenekelőtt a szentségház szintjeit egymásba vetítve, a középkori tervrajzok módjára ábrázoló alaprajza tanúskodik ilyen irányú tudatosságról. Az alaprajz rajzi stílusát tekintve is fontos historizáló dokumentum, s minden bizonnyal Henszlmann saját, abbeii törekvésére vezethető vissza, hogy a gótikus korszak építészeti rajzait tiszta, áttetsző vonalvezetésükben, az árnyalás elkerülésével is kövesse. Rajzi hagyatékának egyik legszebb, ilyen stílustörekvéseket eláruló dokumentuma éppen a kassai dóm nyugati homlokzatának rekonstrukciós rajza nyilván a tervezett arányelméleti munka számára. 2 6 Valószínű, hogy Henszlmannt e tekintetben bécsi tanulmányai, mindenekelőtt a bécsi építöpáholynak akkor már az ottani képzőművészeti akadémián őrzött rajzhagyatékának gyakori, hasonló lapjai is segítették. 2 7 Ennek az egyedülálló fondnak filológiai és történeti kérdései mindenekelőtt az ún. „pfaizi rajzcsoport" problémáival kapcsolatosak: arról van szó. vajon ez a rajzegyüttes már a 15. század folyamán bekerült-e a bécsi páholy anyagába, vagy csak a 19. század folyamán." 8 A történet legfontosabb, a 19. századi művészeti mozgalmak és eszmetörténet körébe vezető tanulsága három fázis megkülönböztetése: az első a gótikus építőpáholy továbbélése egészen feloszlatásáig; a második a magángyűjtő Franz Jäger megőrző (illetve, feltéve, hogy a „pfaizi csoport" lapjai az ő szerzeményei: gyarapító) tevékenysége; a harmadik a bécsi páholy újraalakításának korszaka. Hensziamannak e törekvésekről - s nemcsak bécsi jelenléte révén - pontos tudomása volt: erre utal könyvlistájában a (hibásan idézett) Tschischka neve. 8
