Marosi Ernő: Henszlmann Imre és Kassa városának ó német stylű templomai (Argumentum Kiadó - MTA Művészettörténeti Kutató Intézete)
lének vége felé kell tennünk". Ez az okfejtés mindjárt a Henszlmann által alkalmazott datálási módszer iskolapéldája. A stiláris alapon való datálás azért szükséges, mert írott forrás az építéstörténet megalapozásához nem állott rendelkezésre, viszont a szigorú módszertől máris eltér: kisegíti magát „a történet általános viszonyaira" való hivatkozással, vagyis azzal a meggyőződéssel, hogy a Szent Mihálykápolna Kassa alapításának, német településének korszakából származik. 3 8 A stiláris-morfológiai érvelés lényegében ehhez a meggyőződéshez igazodik, s eredménye egységes terv szerinti, 1250-1270 közötti építés feltételezése. Ezt a datálást a dóm Steindl-féle restaurálása során, 1884-ben a Henszlmann által elvégzett ásatás eredménye ingatta meg. Ekkor kerültek elő a Szent Erzsébet-templom diadalíve alatt egy korábbi templom szentélyének alapfalai, s az ásatás hamarosan tisztázta a korábbi templomépület egész kiterjedését is. j9 Henszlmann még azt hitte, hogy két 13. századi épületet talált, Sztehlo Ottó azonban felismerte, hogy a maradványok nem egységesek: a régebbi templom hajója 13. századi volt ugyan, szentélye azonban, amelynek lábazati profilja összehasonlítható a Szent Mihály-kápolnáéval, s azzal azonos szintben is helyezkedik el, 14. századi átépítés eredménye. 4 0 Sztehlo helyes megfigyelései alapján igen bonyolult és sok tekintetben kalandos építéstörténetet rekonstruált az első plébániatemplomról, amelynek megítélése az ásatási megfigyelések elégtelen dokumentációja és a kutatás megismételhetetlensége miatt nehéz. A Szent Mihály-kápolnának 14. századi építési idejét azonban ma már senki nem vonja kétségbe. 4 1 Mindezeknek fényében igen helyesnek tűnnek Henszlmannak azon megfigyelései, amelyek azt hivatottak bizonyítani, hogy az épület nem lehet a gótika virágkorának emléke, hanem annál későbbi. Összehasonlító anyaga (Stieglitz nyomán a straßburgi Münster kapuzatait idézi, a kvalitáskülönbségtől és a feltételezett egyidejűségtől eltekintve, lényegében találóan) viszonylag csekély volt; másrészt (nemcsak ő, hanem valamennyi kortársa, egészen a 19. század legvégéig) igen elítélő véleménnyel volt a későgótikáról, ezért tartózkodott a késői datálástól. Ez a későgótikával szembeni ellenszenv az oka annak, hogy Henszlmann egész leírása úgy szól a Szent Mihály-kápolnáról, mint egységes épületről, s (északi falának nyílása és déli melléképítménye kivételével) felmérési rajzán is így ábrázolja. Pedig erősen átépített állapotban ismerhette meg, s eredeti alakjához képest a legjelentősebb változást a Szathmári György püspök által 1492 táján hozzá építtetett későgótikus északi hajó jelentette. Ezt a számára idegen téregységet Henszlmann leírásában is, rajzán is kiküszöbölte, úgy, ahogyan ez 1903-tól, Sztehlo Ottó irányításával a valóságban is történt. 4 2 A Szent Mihály-kápolna építészete, amelyből különösen a homlokzat fölé helyezett kis harangtornyot dicsérte mint „a' leggenialisabb takarékosság" példáját, Henszlmann számára különös jelentőséggel bírt. Legalábbis erre lehet következtetni 1856-ban Angliában készített konstantinápolyi emléktemplom-pályatervé14