Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)

A kálváriai temető

7. A kálváriái temető. A kassai Kálvária építését a város északnyugati határában a Csorgó és a Rák-patak közötti lankás dombon 1737-ben kezdték meg. Alapítói a Jézustársasági atyák vezetése alatt álló „Congregatio Agoniae" vagyis a kereszten haldokló Jézus Társulatának tagjai voltak. Erdődy Gábor egri püspök engedélyének 1736-ban történt megnyerése után jótékony adakozók, de különösen Kassa város nagylelkű támogatása folytán, e kegyeletes hely mintegy két évtized alatt készült el stációkápolnáival és emeletes barokk-templomával együtt. A kálváriái templomot 1807-1817 években katonai raktárnak használták. Istentiszteleti célra 1820-ban avatták fel ismételten. A Kálváriának búcsúengedélyt XII. Leo pápa adott 1826-ban. Búcsúnapja évenként kétszer van : a szt. kereszt feltalálása napján május 3-án és szeptemberben a hétfájdalmas Boldogasszony ünnepe (szept. 15.) utáni vasárnapon. A templom 1862-ben az ú. n. Pavliár-sírbolttal bővül s 1870-ben eddigi kis fatornya helyett szilárd anyagból készült magas tornyot kap. A régi s időközben csaknem kivétel nélkül gazdátlanokká lett stációkápolnákat a mult század második felében a város engedélyével egyes családok átépíttették s ezért, valamint a fönntartásra a tanács által megszabott bizonyos alapítványi tőke lefizetése fejében jogot nyertek arra, hogy a kápolnákat családi sírbolttal ellátva temetkezésül használhassák. A templomot 1908-ban átfestették. A torony 44 kg-os harangját 1916-ban hadicélokra elrekvirálták. A kápolnák legutolsó rendbehozatala a város és a tulajdonos családok közreműködésével 1928-29. években