Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)

Belvárosi temetők

I. Belvárosi temetők. A keresztény hívek temetkezésük helyéül a legrégibb időktől fogva előszeretettel választották templomuk környékét. Az volt az óhajuk, hogy az Úr házánál nyugodjanak, hol imáikat végezték s az volt a vágyuk, hogy sírhantjuk, sírkeresztjük figyelmeztesse az élőket, a templomba menőket arra, hogy emlékezzenek meg róluk imáikban. E kegyeletes gondolatoknak még teljesebb megvalósulását látták a hívek abban, ha poraik nyugvóhelye maga a templom, vagy ennek sírboltja lehetett. Ily keresztény érzület inditotta Kassa ősi polgárait is arra, hogy sírhelyükül templomuk környékét és kriptáit válasszák. Kassának első caemeteriuma, cinterme, a plébániai templom körül lévő terület volt. A város belterülete, főkép falainak a XIV. században történt felépítése óta, a lakosság szaporodása folytán, aránylag kicsi lett,

1 ezért a sírkertnek szánt hellyel is takarékoskodniok kellett. A sírokat időnkint új halottak részére ismételten felásták, de gondoskodtak arról is, hogy a felszínre jutott emberi csontmaradványokat kegyeletes helyen megőrizzék. E célra szolgált a szent Mihály kápolna, mely a belvárosi sírkert ily csontháza, ossariuma volt. A belvárosi temetőt a szt. Erzsébet dóm kelet-nyugati elhelyezkedése két részre osztotta. Ezért szólnak kútfőink két belvárosi sírkertről, egy nagyobbról (caemeterium maius)

2 a szt. Mihály kápolna körül s egy kisebbről 1 Kassa piacát ekkor északról a mai Fegyverház-utca, délről a Várkapu-utca határolta. - 1669. Kroner György tribunus plebis meghalt 64 éves korában, eltemettetett »in coemeterio majori solitaque sepultura ad erectum epitaphium«. (»a nagyobb temetőben szokásos temetéssel és emelt sir€mléknélc.) Kassa-városi levéltár.