Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)

Előszó

Előszó. A jelen munka Kassa múltjának egy parlagon hagyott törésföldjén szánt. Célja fölkutatni s napvilágra hozni azokat az adatokat, amelyeket a földalatti város nyújt a földfelettinek története számára. Hogy e munkatér a múltban parlagon maradt, ennek legfőbb oka talán az elmúlásnak nem kedves gondolata, amely miatt e tárgyról az olvasóközönség részére könyvpiaci szezonárút írni ma sem lehet. Ámde azok, akik a letűnt idők felé kegyelettel és érdeklődéssel tekintenek, nem hagyhatják figyelmen kivül a város múltjának ezt a fejezetét sem. Kassa számos érdekes és értékes ősi síremlékkel rendelkezik. Ezek egyrészt latin nyelvű felírásuk, másrészint lekopott, letöredezett voltuk miatt, némán és érthetetlenül tekintenek a szemlélő felé. Pedig aki szavukat megérti, annak ezek az epitaphiumok sok-sok megbízható, kőbevésett, hiteles adalékot nyújtanak korukról, koruk életés kulturviszonyairól, az akkor élők életfelfogásáról, világszemléletéről, gondolat- és érzésvilágáról és más egyebekről. Ezért vállalkoztunk a feladatra, hogy e köveket is megszólaltassuk s — a mennyire lehetséges még — tartalmukat is föltárjuk. Síremlékeink jelentékeny része a szabadban az időjárás változandóságainak kitéve s e vidéknek e tekintetben kedvezőtlen éghajlata miatt, évről-évre romladoznak s mai helyükön a teljes elpusztúlást, belátható időn belül, el nem kerülik. Legfőbb ideje lenne ezért, hogy az illetékes körök e műemlékek megfelelőbb elhelyezéséről 1*