Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)

A kassai ispotály és temploma

173 sziinte után elemi iskolának és népszállónak rendezték be. Ekkor megszűnt az Elisabethinum s a Jótékony Nőegyegylet az árvákat a rokonoknál és ismerősöknél neveltette tovább. A szegényeket Bárca községbe telepítették ki, majd 1923. márc. 1-én a városba visszahozva, előbb a városmajorban, utóbb a zeneiskola volt épületében (Kovács u. 43. sz.) helyezték el, míg végre 1929. aug. 19-én ismét elfoglalhatták régi otthonuknak, a szegényekázának négy földszinti helyiségét. A Csehszlovák Vöröskereszt, a várossal történt megállapodás értelmében, a szegények gondozását 1921. aug. havában a Nőegylettől átvette s a város támogatásával jelenleg 48 szegényt lát el. A Xenodochium 71 lakóját, akik között aggok, vakok, idegbajosok, gyógyíthatatlanok vannak, hat szerzetesnővér és 4 jelöltnő ápolja. A szegényekháza templomát legutóbb 1909-ben kitatarozták, belsejét 1925-ben Orosz Rezső kassai templomfestő újból kifestette. * Ami a temetkezés ügyét illeti, a szegényekháza templomával kapcsolatban a kassai plébánia Halottak anyakönyvében a következő egyetlen bejegyzést találjuk : „17(38. nov. 26. Admodura Reverendus Dominus Georgius Fábri, Possessionum Téhány et Kassa Újfalu Parochus, Xenodochii item Cassoviensis Capellanus, vitae probae et exemplaris, postquam annis sex in cura animarum vitám, eamque imitandarn duxisset, provisus Sacramentis, annorum 29, in Domino obiit Sepultus ad Capellam Xenodochii secundum votum ejusdem". Magyarul : „1768. nov. 26. Nagyontisztelendő Fábri György ár Téhány és Kassa Újfalu birtokok plébánosa, valamint a kassai kórház káplánja, becsületes és példás életű, miután hat esztendőt a lelkipásztorkodásban utánzásra méltó módon élt, a szentségekkel ellátva, 29 esztendős korában az Úrban elhunyt. Saját kívánsága szerint a kórház kápolnájához temették el."