Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és siremlékei (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1931)

Belvárosi temetők

15 nyelven irott bejegyzéseket is olvasunk oly formán : „Anno Domini 1656 Die 6 januarii Stanislaus Gribien vette •Chata'rinat Vekerik etc." „1662 okt. 6. sepultus est Majoros Adam". „Eadem die ex Tégla-utcza duos pueros etc. In piatea Clastrom". A XVII. század második felétől az anyakönyvnek nyelve mindinkább latin s ily nyelvű az egész XVIII. századon keresztül. 1837. jan. 1-től kezdik újból a magyar nyelv használatát. Ez a periódus 24 évig tart 1851 május l-ig. Ezután tiz esztendeig ismét latinul vezetik az anyakönyveket. 1861 jun 1.-től visszatér a magyar nyelv, de csak három hónapra, mert ez év szept. 1 -tői elfoglalja helyet ismét a latin nyelv egészen 1867. szept. l-ig. Ettől fogva egész a legújabb időkig állandóan magyarul vezették az anyakönyveket a róm. kath. plébánián. 1920. táján az idegenek nevének bejegyzése, majd később a többi rovatok kitöltése vegyesen, hol magyarul, hol szlovákul, mig végre 1926 jan. 1-től kezdve valamennyi anyakönyvi bejegyzés latin nyelven történik.