Wick Béla: Kassa régi síremlékei XIV-XVIII. század (Košice. Szent Erzsébet-nyomda, 1933)

Thadeus Lardus de Ferrara síremléke 1512-ből

72 lasztott új plébános beiktatásáról intézkedik. A részben megsérült okmány leolvasható szövege szerint Lardus kormányzó hivatkozva arra, hogy még hosszabb ideig kell Budán maradnia, az új plébános pedig ügyei elintézése végett Krakóba kíván utazni, megbízta Achatius kanonokot („Achatius de Ham Ecclesiarum Agriensis et Scepusiensis canonicus") hogy a megüresedett kassai plébániára, a város által megválasztott és prezentált új plébánost kánonilag előírt módon iktassa he. Ez okmány ép pecsétjén a Lardus síremléken ábrázolt ágaskodó kétfarkú oroszlán emblémája látható. (C. 46. 708,893,894.) Achatius kanonok e megbízatásnak szabályszerűen megfelelt s a beiktatás tényéről 1504. nov. 17-én Kassán hivatalos okmányt állított ki. Ebben kijelenti, hogy a Thyre Mihály szabadon történt lemondása folytán jogilag és tényleg megüresedett kassai plébániába, a tanács és község mint patrónus által megválasztott és prezentált krakói Ioannes de Frankfordia magistert, a birétumnak fejére helyezésével és az engedelmességre, valamint az egyházi javak hűséges gondozására és megőrzésére tett eskü letételével szabályszerűen beiktatta. E pergamenten kiállított és selyemzsiuóron függő, viaszba nyomott pecséttel ellátott okmányt Kassa város titkos levéltára őrzi (C. 47. sz.) A kassai plébániáról lemondott Thyre (Thyr) Mihály Krakóban tanult s ott a szabad művészetek magisteři fokát nyerte el. Kassán előbb hat éven át tanító, majd altarista, 1495-től öt éven át Gönczön lelkész, 1500—1504-ig pedig kassai plébános volt. Javadalmáról 1504-ben lemondott s a szepesmegyei Lechnicen lévő karthauzi kolostorba vonult, ahol 1911—12-ben rendi prior lett. A kassaiakhoz Lechnicről 1504-ben írt terjedelmes búcsúzólevelében nagy hálával emlékezik meg arról a sok jótéteményről, amelyben a város lakói, az ő engedelmes hívei őt részesítették. „Wber das alles so hab ich alleczait eyn wolgefallen gehabt yn dem, was ich euch geroten hab zcw ewerer seien selikait, das yr mir yn dem selbigen des maysten tails alleczaith geharsam sayt gewest . . ." (Tört. tár, 1889.)