Wick Béla: Kassa régi síremlékei XIV-XVIII. század (Košice. Szent Erzsébet-nyomda, 1933)

Címeres epitáfium

47 JOB. XIX TUDOM HOGI AZ EN MEGVÁLTOM (él) ES HOGI AZ V(tol)SO NAPON (az en teste)M FEOLTAMAD AZ PORBOL VGIANEZEN (test)EM BEN MEGLÁTOM (az) ISTENT ES (ezen sze) MEIMMEL MIDEON AZ FEOLD(beol feol) TAMAD(ok) Jób könyve 19. fej. 25—27. verseinek újabb teljes fordítása : „Mert tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földből ; és ismét körülvétetem bőrömmel, és saját testemben látom meg Istenemet ; én magam látom meg őt, és önön szemem nézi őt, és nem más ! E remény van eltéve keblemben !" Kalmár György tekintélyes kassai polgár volt. Polgár­jogot 1625. sept. 27-én nyert s fizetett érte 25 frtot. A Liber Restaurationum 1637-ben őt „egyházi személy"-nek mondja. A Kalmár családra vonatkozóan a Kassa-városi levéltár 1559-től 1724-ig 50 okmányt tartalmaz. 17. Címeres epitáfium. Anyaga: homokkő. Méretei: 190X100 cm. Nagyon megrongált állapota miatt a felírásból csupán a REQVIESCAT (nyugodjék) szó olvasható. Két címerpajzs díszíti sisakdísz nélkül. Az alsó címer : kezében három­levelű ágat tartó derékszögben hajló páncélos emberi jobb kar, lent holdsarlóval, fent nyolcágú csillaggal környezve. A felső címer : koronából növő s karjait felfelé tartó fél emberalak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom