Wick Béla: Kassa régi síremlékei XIV-XVIII. század (Košice. Szent Erzsébet-nyomda, 1933)
I. Rákoczi Ferenc epitáfiuma 1677-ből
143 sugárzó nap, a holdsarló,.kiterjesztett szárnyú sas és hét bástya. A címer körirata: PRINCIPISSA SOPHIA BÁTHORY DE SOMLYÓ ANNO DOMINI 1681. („Somlyói Báthory Zsófia fejedelemasszony az Úr 1681. esztendejében.") A fejedelmi sírokat a templom kriptájában fölfedezni eddig még nem sikerült. A Kassa-városi levéltár egy eredeti példányát őrzi a gyászjelentésnek, amelyben Zrinyi Ilona 1681. február 17-én Munkács várából értesíti a meghívottakat, hogy anyósát, Báthory Zsófiát, ez év márc. 16-án fogják az általa alapított kassai jezsuita templomban eltemetni. E gyászjelentés szövege a következő : „Valamint hogy a halandók közzül senki ez szomorú halált mint bűnnek Soldgiath ell nem kerülheti: így az mi kegyelmes Aszonunk és édes Annyánk helyet való Napánk is néhaj boldogh emlékezetű második Rákóczy Györgynek Erdély Országi Fejedelemnek meghmaradott Eözvegie életének eötven egyedik esztendeiben az ellmult esztendőn Szt. Ivány Havának 14 napian sok keserves ohajtozássi, sz. Sacramentumokkal való élése és egi heti betegséghe után Lölkét az eö Teremtő Isteninek ajánlá. Melynek meghidegedet Testinek eltemetését böcsületes uri főrendek Teczéséből rendelytük Szabad Királyi Kassa Városába megh emiitett Méltóságos édes Annyánk Napánk eő Nga által épitetett Páter Jezuiták Templomába ez jövő Böjt más havának 16 napjára. Kglmeteket azért böcsülettel kérjük az Temetésbeli Solemnitásán néhaj Méltóságos böcsülettel való jó akarójának magokat reprezentálni ne nehezteljék Kglmetek jóakarattyát kévánjuk örvendetessebb dolgokba böcsülettel megköszöny s kévánt válaszszát kglmeteknek elvárjuk. Kévánjuk Isten éltesse kglmeteket sokáigh jó Egésségbe. Datum in Arce Nostra Munkács Die 17. Mensis february Anno 1681. Earum praetit. Dnationum Vestrarum obssma Helena Zrinyi." Báthory Zsófia tetemei már márc. 1-én érkeztek Kassára s itt a temetés napjáig a ferencrendiek Páduai szt. Antal kápolnájában voltak felravatalozva. (Fridrich, História 51. 1.)