Wick Béla: Kassa régi síremlékei XIV-XVIII. század (Košice. Szent Erzsébet-nyomda, 1933)

II. Rákoczi Ferenc síremléke 1735-ből

123 Dak egy részét. Egy esztendei olaszországi tartózkodása után 1694-ben a császári hadseregbe lépett s nőül vette Károly hessenrheinsfelsi herceg leányát Sarolta Amáliát. Ezután Bécsben lakott, majd nemsokára Sárosban telepszik le s nagysárosi kastélyában és eperjesi házában csendes visszavonultságban tölti napjait barátai körében. Barátai között az akkor főhadbiztosi minőségben Eperjesre küldött gr. Bercsényi Miklóst méltatta legbensőbb bizalmára. E magányában kereste fel Rákóczit 1700-ban XIV. Lajos francia király követe Villars azzal a titkos ajánlatta], hogy ura az erdélyi fejedelemség visszaállítása érdekében vele szövetkezni s őt támogatni kész. E titkos összeköttetést, a Rákóczi bizalmas levelével Francziaországba küldött Lougueval hadnagy a bécsi kormánynak elárulta s Rákóczit 1701. április 18-án sárosi otthonában elfogták s Bécsújhelyben fogságba zárták. E fogságból Lehmann kapitány segítségével még ez év november 17-én kiszabadulva, Lengyelországba menekült. Itt találkozott a szintén kimenekült Bercsényivel, aki a francia udvar támogatásával szervezni kezdte a csakhamar megindult szabadságharcot. 1703. június havában Vereckén átjött a lengyel zsoldos sereg, Rákóczi „Pro Deo et libertate" zászlajával, melyhez csakhamar a magyar nemesség és főnemesek nagy része is csatlakozott. II. RáAÓ.zi Ferenc sírén léke 1735-től.