Wick Béla: Kassa régi síremlékei XIV-XVIII. század (Košice. Szent Erzsébet-nyomda, 1933)

A síremlékekről

11 Kassán. Állásáról 1618-ban lemond.' Ezután Bethlen Gábor bizalmasa, tanácsosa és historikusa lett. Meghalt 1630-ban. Bocatius verseivel oly hírt szerzett, hogy egykori tanítványa Drugeth László 1599. március 2-án kelt levelében fölkéri őt, hogy az ezen évben Homonnán elhunyt atyjának, Drugeth István, Zemplén és Ungvár főispánjának sírjára verses feliratot szerkesszen, mivel „Magyarország felső részében nálánál kiválóbb poétát nem ismer."

2 Bocatius ennek a megbízatásnak megfelel s ékes latin distichonokar, küld Drugeth István ungvári epitáfiumára. Midőn Drugeth László, atyja után 1599-ben zempléni főispán lett, Bocatius szintén latin párversekben üdvözli egykori tanítványát. Bocatius több prózai és verses munkát írt. Költői művei: vitézi versek, dicsőítő, menyegzői, temetési és más tárgyú költemények. A Szentírás Ecclesiasticus könyvét feldolgozta latin versekben. A saját sírjára e feliratot készíté : „Bocatii recubant, heic ossa sepulta Ioannis, Cui studium, pietas atque poësis erant." Magyarra fordítva r „Itt nyugszanak Bocatius eltemetett hamvai, akinek foglalkozása a jámborság és költészet volt'

1. Bocatius nevezetesebb művei : Olympias Carceraria ; Gemina Hungáriáé Oonversio ; Hungaridos libri poematum V. Bartphae Iacob Kloss 1599. ; Salomon Hungaricns, Cassoviae 1611. ; Idea Christianorum Hungarorum sub Turcismo, Cassov. 1813. ; História Parasceve, Cassov. 1621. ; Hungaria gratulans. Bocatius fia, Menyhért is kiadott egy kis könyvet e címen : Oratio Dominica Polyglottos, vel Pater noster in XXV linquis, per Melchiorem Bocatium Cassoviensem filium Ioaonis édita. Cassov. 1624. (Kassai Minerva, 1825.) Ipolyi Arnold a következőket írja Bocatiusról: „A leghíresebb latin költő volt az országban, ki e mesterségével az iskolatanítóságból Kassa városi tanácsosságig emelkedett, ' Kemény Lajos, Bocatius János. U. o. 1011. 196 1. 2 „ . . . meretur igitur, ut lugubria carmina de eo canentur, in compositione vero carminum exceltentiorem D. Vestrae sui neminem in istis partibus superioribus Regni Hungarici fretus itaque benevolentiae D. Vestrae rogo etc. Datum de Curia Nostra Hosszúmező, 2. die Mártii 1599." — Széchényi levéltár.