Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)
Zöllner Fülöp 1813-1816
adott darabokért, intsék tehát meg Zolimért, hogy minden kéziratot előbb neki nyújtson be. A tanács meg is tette a kívánt intézkedést, de igazgató és cenzor továbbra sem tudnak összeférni. Már december elején f ehr Sáfár a helytartótanácshoz ; kérve, állapítsák meg működési körének pontos határait, hogy az igazgató folytonos kihágásai közepette a nyilvános tekintélyre támaszkodva, annál pontosabban megfelelhessen feladatának. De a helytartótanács megint csak általánosságban határozza meg, 1) mire kell a cenzornak ügyelnie. Sáfár nem tud ebbe a válaszba belenyugodni, és a következő év kezdetén már jó előre megismétli kérdését: meddig terjed az igazgató és meddig a cenzor hatásköre. 2) A helytartótanács válaszát nem ismerjük, de a harc cenzor és igazgató között tovább folyik. Többek között előfordul egy eset, mely képet nyújt arról, hogyan mozdult meg a XIX. század elején egy színigazgató alig számbajövő vétségére a közigazgatás egész gépezete, fel egészen a legmagasabb fórumig. 1814. december 81-én előadják Kotzebuenak egy darabját, amely a jegyzékben Lazarilla, verbannter Amor címet viselt. Ez alkalomból a cenzor több kifogást emelt. Mindenekelőtt amiatt, hogy az igazgató a d.aralbnak az előadásnál még egy másik címet is adott „oder der G-rossinquisitor", ami tilos. A darab egyébként is kif ogás 'alá esik, mert a katolikus vallás ellen irányul. A „Grossinquisitor" a bűnösöknek bűnbocsánatot oszt a színpadon, ami a jóerkölcsű hívőket rendkívül sérti. Bizonyítsa be tehát az igazgató, hogy a darabot Bécsben és Budán már tényleg adták. A városi tanács megindítja az eljárást. A felelősségre vont igazgató védiratában kijelenti, hogy mivel a darab két főszemélye a cigányleány és a Grossinquisitor, neki szabadságában áll a megengedett darabnak egy másik, a darab cselekményére vonatkozó címet adni. Budán is több cím alatt adták a darabot, mint azt az 1813. évi „Theater Journal" bizonyítja. A darab maga pedig korántsem sérti a vallást, ellenkezőleg, inkább nagyon is morális, mert megbünteti a gonosz cselekedetet és megjutalmazza az erényt. A Grossinquisitort pedig nem omátusban, de világi ruhában léptette fel. Különben is a darabot 1812-ben Bécsben újra nyomták, tehát semmi tiltott dolgot nem tartalmazhat. Kéri ezért a tanácsot, legyen segítségére a cenzor követelőzéseivel szemben, melyek őt kenyérkeresetében gátolják, különben kénytelen lesz a helytartótanácsnál emelni panaszt ez ügyben. A városi tanács nem érzi magát kompetensnek egy ilyen fontos ügyben való döntésre. Felterjeszti az egészet a helytartótanács elé, mellékelve a darab szövegét és megkérdezi, vájjon a darab címének megváltoztatása az igazgató tetszésétől függ-e, vagy sem. A helytartótanács azután a bécsi kancelláriához fordul a kérdéssel. Erdődy gróf udvari kancellár a legfelsőbb rendőrség vezetőségére bízza az ügy elintézését s az csakhamar jelenti is neki, hogy a vitás darab eredeti szövegében sok olyan jelenetet tartalmaz, amelyek a kato•i) Helytartótanácsi iratok. 1813. december 28. 2) Kassai városi levéltár. Acta Theatr. 1814. 92
