Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

A látványos darabok fénykora. Mihule Venczel 1804-1807

tenie. (Regum persona sacra esse debet et venerationem potius quam odium sui spectatorifous ingenerare".

1) A Cora oder die Sonnenjungfrau c. darab ellen pedig a

z a kifogása a cenzornak, hogy a király egyszerűen eltörölte a tisztaság fogadalmát, mégpedig azért, mert Gora, ki afféle vesztaszűz, letett fogadalmát megszegte s így a darab tanúsága, hogy a (fogadalmakat nem kell szükségképen tiszteletben tartani, ami ellenkezik a katolikus állam szellemével.

2) A többi betiltott daraboknál is hasonló szempontok érvényesültek. Mihule előadásairól közelebbi adataink nincsenek. Csupán általánosságban mondhatjuk, hogy Mihule három éves vállalkozását siker kisérte. Az igazgatónak jól megy a dolga és nincsenek anyagi gondijai, amiből következtethető, hogy a közönség sűrűn látogatta a színházat. A hatóságokkal is csak kétszer gyűlt meg a baja, és pedig az utolsó évben. Első alkalommal a városkapitány betiltja a pénteki előadásokat, a szinügyekben jártas igazgató azonban tudja, hogy ez az eljárás törvénytelen és egyenesen a helytartótanácshoz ír fel ellene. Ott neki adnak igazat: a császár meg 1782.-ben eltörölte a pénteki szünnapokat, s így kivéve a Normanapokat, u. m. Gyümölcsoltó Boldogasszony-napját, a nagyhetet, húsvétot, pünkösdöt, Űrnapját és Kisasszony-napját, minden nap szabad előadást tartani.

3) Második alkalommal pedig a színházban fordul elő valami rendellenes dolog. 1807. janiban Menninger: „Gevatter Mathias" c. vígjátékának előadása közben Sdhwartzböck színész megbotránkoztató szavai és gesztusai miatt botrány tör ki. A vizsgálat folyamán aztán kiderül, hogy a darabot a helytartótanács- 1804-ben engedélyezte, holott a kifogásolt szavak tényleg benne vannak a kéziratban. Sdhwartzböck tehát nem rögtönzött, hanem mozdulataival és ruházatával a szavakat kiélezte is ezzel idézte elő a botrányt. Mihule azonban ebben az esetben sem tehetett semmiről, mert az egész idő alatt a pénztárnál ült. Még ő maga kéri, hogy az előadásokon ezentúl mindég legyen jelen egy németül tudó hivatalos közeg, hogy ilyen esetekben közbeléphessen.

4) Ettől a két incidenstől eltekintve semmi más zavarról nem szólnak a városi levéltár színházi aktái. Az egész három éves vállalkozás minden baj nélkül telt volna el, ha egy szerencsétlen eset nem vetett volna egy csapással véget minden nyugalomnak. Miihullónak meg volt az a rossz szokása, hogy elégedetlenségének a leghevesebb szidalmakkal adott kifejezést. Szidta a színészeket, a. színlapkihordót, a szolgálati személyzetet, szidta őket a színpadon, az öltözőkben, mindenütt, és ha egyszer feldühödött, azonnal elvesztette minden önuralmát. Egy ily pillanatban kiszalajtott meggondolatlan szóval a szerencsétlen ember istenkárom lás i perbe keveredett, amely aztán végzetessé vált számára. 1) Idézve az 1796. évből kelt cenzori utasításból. Kádár J.: i. munkájában I. 74. 1. 2) A Cenzura „Leitfaden"-jéből. Helytartótanácsi iratok. 3) Kassai városi levéltár. Acta Theatr. 1806/3569. U. ott. Acta Theatr. 1807/81. 5* 71