Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)

Kuntz, Berndt és Társa, Stőger 1793-1800

A város erre, miivel Bernhardt nem volt iáikkor a városban, Berndtet inti meg; de ugy látszik ennek sem volt sok foganatja, mer: áprilisiban Gotzig újból bevádolja az igazgatókat a városi tanács előtt.

1) Január 1. óta — úgymond — egyetlen darabot isem terjesztettek cenzura alá és még mintha nekik állna feljebb, mert a tanács ezt hallgatólag tudomásul veszi. Pedig őt néhány színházlátogatás eléggé meggyőzte arról, hogy az igazgató puszta jóizlésére nem bizhatja magát az ember. Előadtak oly darabokat, melyek előadását ő — ha azokat előzőleg hozzá benyújtják — módosítások nélkül semmi szín alatt nem engedte volna meg. A Kreuzfahrer c. darabból pl. el kellett volna távolítani a dombon álló keresztet. Soha nem engedte volna meg továbbá, hogy a Hunyadi János (magyarul írott cím) c. darabban a:z érsek reverendában, vörös cinguluimmal és kereszttel jelenjék meg, mert ily, az itteni színházban szokatlan személynek a megjelenése egyeseket nevetésre, másokat felháborodásra indít. Azonkívül a március 30-án előadott Tyroler Wastel-ben (Schikaneder-Haiber 3 felvonásos vigoperája) Bernhardt direktor és Göttersdorfné, mialatt dominóban táncoltak, „ad lasciviam" ingerlő mozdulatokat tettek, melyek felsőbb parancsra tilosak, mivel „theatra debent esse scholae virtutum non incitamenta ad malum"' (a színház az erények iskolája, ne pedig rosszra való buzdítás legyen), ő ezért fölment a színpadra és a kulisszák mögött barátságosan intette az említett két színészt, hogy tartózkodjanak az ilyen mozdulatoktól. Bernhardt azonban elfelejtette, hogy cenzúrának van alávetve és hátraszegzett fejjel azt merte válaszolni, hogy ilyen dolgokba nem tűr beleszólást. ő, Gotzig, a tanácsihoz fordul tehát megtorlásért és elégtételéit, különben a helytartótanáicshoz lesz kénytelen felírni, hogy ennek a színtársulatnak az előadásait a következő évben tiltsák be. Egyébként „de tota compania parum delendum érit" és rövidesen másik akad majd helyébe. Erre azonban nem került sor. Berndt és Bernhardt ugy látszik megígérték, hogy a cenzura rendelkezéseit a jövőben jobban figyelembe veszik és minden maradt a régiben. Berndt — ezúttal társ nélkül — rozsnyói és miskolci nyári tartózkodása után ismét visszatér társulatával Kassára. Ez a nyári tartózkodás igen rossz véget ért, Miskolczon ugyanis súlyos anyagi csapás sújtotta : színházi könyvtára és egész ruhatára tűzvész martaléka lett. A nehéz körülmények között ujat nem tudott szerezni, úgyhogy az utolsó éviben rendkívüli fogyatékos felszerelés állott rendelkezésére- Midőn vállalkozása utolsó évadát Kassán — szokatlanul későn — december 1-én megkezdi, egy számára kiállított szegénységi bizonyítvány szerint

2) egész vagyona 100 frt értékű bútorból és néhány színdarabot tartalmazó könyvből áll. A kassai viszonyok pedig igazán nem voltak alkalmasak arra, hogy elvesztett vagyonát visszaszerezze, s még csak eszébe sem jutott senkinek, hogy 1) Ejaissai városi íertólltár. Acta Theatr. 179S./860. 2) U. ott. Acta Theatr. 1798/5044. 56