Flórián Kata: A kassai német szinészet története 1816-ig (Prešov. Flórián Kata, 1927)
Az első állandó bérlő. Steinhard Károly 1792-1793
2-ra az összes szabad kir. városokkal közölt és az újságokban is közzétett nyilvános árverést hirdetett, melyen a kávéház, táncterem és színház hármas bérletét 1792. január 1-től 6 évre terjedő hatállyal Schindler Antal kassai ipolgár, mint legtöbbet igérő nyerte el évi 1405 frt bérért. Laffon csak a budai latin újság március 11-i (20.) számából értesült a 'város eme szándékáról. Nem várt meliőztetése miatt anynyira elkeseredett, hogy még az árverés előtt írásban visszavonta korábbi ajánlatát és kijelentette,, hogy a jövőben nem tart igényt a bérletre. Nem is jelent meg az árverésen. Az időben már különben is beteg volt s kevéssel utóbb meg is halt. özvegye nem akarta az év még hátralévő hónapjaira a bérletet megtartani, ezért azt a város ajuguisztus 1-től a jövendőbeli bérlőnek, Schindler Antalnak kínálta fel. Ez azonban csak a kávéházat és tánctermet volt hajlandó átvenni, mégpedig 275 forintért, mint a 660 forintos bérösszeg megfelelő részéért. A színházat tehát a város volt kénytelen a hátralévő félévre megtartani, aminek az lett a következménye, hogy az 1792. év végéig már nem is jött szintársulat Kassára. Bienfait Albert kérte ugyan a várost, hogy egy szinésztársaság érkezéséig bábszinjátékokat ( Marionettenspiele) adhasson elő, die kérését azzal az indokolással, hogy a színháziban javítási munkálatokat kell eszközöltetni, elutasították. Az első színigazgató, akit az uj bérlő 1792-től szerződtetett. Steinhard Károly Frigyes. Fennmaradt Írásaiból arra következtethetünk, hogy értelmes ember volt, aki kedvezőbb körülmények között a kassai német színészetet fellendíthette volna. De mivel rosszul választotta meg vállalkozása idejét, tagadhatatlan képességei csak arra szolgáltak, hogy folytonos pénzzavarai folytán tűrhetetlenné vált helyizetén cinikus fellépéssel és turpisággal tegye túl magát. Az ország az 1790-ben megkötött békét alig élvezhette. Csakhamar kitört a francia háború és a közállapotok oly régen várt javulását ismét megakadályozta. Az uj igazgatónak tehát még elődeinél is nagyobb nehézségekkel kellett küzdenie, mert a régi bajokhoz most még a háború is járult, mely nem igen pártfogolja a múzsákat. Steinhardnak az volt a szerencsétlensége, hogy vállalkozását mindjárt adóssággal kezdte. Schindler bérlőtől havi 100 forintos részletekben visszafizetendő 1000 forintnyi előleget vett fel, melyet aztán képtelen volt törleszteni, úgyhogy egyre mélyebben süllyedt az adósságokba. Bírói zár alá került a színházi pénztár. Schindler pedig már 1792. május l^én kénytelen volt Steinharddal szerződést kötni, mely szerint utóbbi kötelezi magát arra, hogy a 947 forintnyi hátralékot heti 25 forintos részletekben törleszti, vagy ha heti bevétele ezt nem engedné meg, akkor havonként egy előadást fog bérletszünetben tartani és ennek tiszta jövedelmét adóssága törlesztésére fogja fordítani. E szerződés szerint a színi évad november 1-én kezdődik és 5 hónapig tart. Az igazgató előadásonkint 3 forintot fizet a bérlőnek és évadonként egy előadást rendez a kórház javára. Adósságai csökkentése végett Steinhard nyárára Eperjesre, a kassai színigazgatók sízokásos nyári állomáshelyére készül. E célból a 45