Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)
Alapy Gyula: Patkós Körmendiné
— 155 — Patkós Körmendiné — Komáromi legenda — Irta: Alapy Gyula Kis gyermek voltam még, amikor ezt a történetet hallottam Patkós Körmendinéről. Sötét szobában mesélgettek róla, ahova csak a kályha résein pillantott ki néha a pattogó, majd siró hangokat adó tűznek fénye és a szobában ide-oda imbolygó árnyak menekültek előle. Izguló kíváncsisággal hallgattam a nagyok beszédét Klapka Györgyről, a nagyszakállú fiatal hősről, meg a muszkákról, akik negyvennyolcban kozák lovaikon nyersen ették az uborkát, azután "meg is haltak tőle kolerában, Patkó Imréről, a hires betyárról, a komáromi várból a Duna feneke alatt vezető csodálatos alagútról, melynek éveken át kerestem a bejáratát a sáncárkokban, meg Patkós Körmendinéről, akinek fejfája akkor még látható volt a kakukfüves református temetőnek egyik zugában. Rajta voltak még a patkói is, amikkel megpatkolták, azonmód rászegezve a fejfájára ennek az ördöngös asszonynak, aki a kovácslegényt minden éjjel lóvá változtatta és rajta nyargalászott a boszorkányok céhébe. De egyszer mégis csak rajtavesztett, mert a kovácsok megpatkolták és ebben nem segített rajta bűbájos hatalma, mégis elpatkolt . . . Ennek a boszorkánynak ma, őszülő fejjel igy látom a történetét: * Körmendi Dávid uram böcsületes kovácsmester volt Komárom kulcsos városában. A lakatjártók és kovácsok tisztes céhének dolgos, derék, előljáró tagját mindenki megbecsülte érdeme szerint. Az egész város megsiratta, mikor először jutott özvegységre, eltemetve szerelmetes, galambszelíd életepárját. Ez a jó asszonyka szárazbetegségben múlt ki ez árnyékvilágból, még szerencséje, hogy gyerek nélkül; minek is lett volna szegénykének, ha egyszer nem tudja felnevelni? Ilyen nagy háztáj, mint Körmendi uramé, nem lehet el soká asszony nélkül, aki azt rendben tartja, megfőzi az ebédet, vacsorát a gazdának, legényeknek és az inasoknak. Péter, az öreglegény,