Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Ölvedi László: Jókai emlékezete (vers)

— 23 — Nagy igék vannak irva zászlajára, Mert örökkétig tart a küzdelem: Előítélet, gazság, félelem, A rossz és jó kél itt ádáz csatára. Elvész, mi gyarló, önző, emberi. A lényeg győz: az örök isteni. Ártatlan, hivő gyermek lesz az ember,. Fehérre mossa szenvedés, a harc. Sugárzó napba nézzen minden arc És éljen boldog, áldott szerelemben. A szépség és a szív mindenható, Rút szennyen, bűnön mindig győz a Jó. Csak egyet int a bűvös mesemondó S tárul a rejtő, mély tengerfenék. Csodásabb, mint édes tündérregék, Káprázatos kastélya kincset ontó. Költő csupán a varázsló neve, Ajkáról perdül nyelvünk gyöngyszeme. És minden gyöngyben, szóban benne reszket Valami néma, fájdalmas erő. Múlton borong, sirat törökverő Elődöket és száz magyar keresztet, Mely láthatatlan ott ég vállain S virraszt a költő fájó álmain. Oszlik a köd, sok pártos, balga század. Elénk villan Erdély aranykora; Majd Lőcse fehér, titkos asszonya: Szeretet, féltés, árulás, alázat A lelkünk zengő hangszerén zenél. Zokog a gyász, sikolt a szenvedély. És jön az uj magyar, Kdrpdthy Zoltán, A testet öltő vakmerő remény . .. Harc: uj bilincs. A Véres könyv beszél, Hogy omlott porba mindmegannyi oltár. A nemzet él, hőst és férfit kiván — Győztes ábrándja lett: Berend Iván. Im, ez a költő örök hivatása. A lélek zajló mélyében kutat,