Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Sikabonyi Antal: Jókai és szlővárosa

— 79 — tett asztal s Szarka uramnak külön, saját, fehércilinderes cigánybandája várta. Hol van még másutt ennyi kedélyesség, ennyi egészséges humor, mint volt akkor e kis vidéki városban! De poharazás közben szó eshetett az ország szomorú állapotáról is Metternichről, osztrák várakról, elnyomatásról, Habsburgokról (Egy fiatal Habsburg itt fog majd nyargalászni nem messze a monostori domboktól, míg tüzérei a várost lövik, melyet Klapka véd). S talán kocintanak egy külföldről hazatért ifjú huszártiszt egészségére, aki már a lovak nemesítésével megkezdte az ország ujjáalkotását és egészségére annak a lánglelkű jurátusnak, ki majdan a debreceni nagytemplomban elhangzott deklarációjával fejezi be itt az országban utatmutató, dicsőséges munkáját, s szerez majd nevével tiszteletet a nemzetnek az egész világ előtt. Csak egyről nem eshetett még szó, arról, hogy innen a Duna partjáról fog útjára indulni, akinek élete munkáját nem rombolhatja le semmi ellenség, nem emésztheti meg az idők sora, nem szabdalhatja szét kard, mert benne van letéve az ezeréves Magyarország minden dicsősége, s mert az az eljövendő több mint száz kötet könyv elválaszthatatlanul a mienk s egyben az egész világé. Bent a városban tobzol a pompás, buja élet. (A pusztuló gyümölcsfa termi a legizesebb gyümölcsöt.) Nincs felekezeti különbség. A társadalmi tagozódottságot talán csak a salva guardia jelzi. De ez is csak azt jelenti, hogy abban a házban, amelyen ez a felírás van, (pedig sok az ilyen ház) csak még több minden szabad, még vidámabb élet folyik. A tisztek estenden levetik uniformisukat s hosszú fekete kabátban vegyülnek a cívisek közé. Szép, havas téli délutánokon száz és száz fényes, csilingelő szán suhan végig az utcákon. Ilyen korzó sincs minden városban. Havas szélcsípte, felhevült arccal aztán jobban esik a csárdás este az Aranysas-ban. S a négy falakon túl is micsoda szines, festői látványt nyújtó mulatozások! Nádasdy grófot iktatják a főispáni székbe. Kétszáz díszruhás lovas bandérium. A főispáni díszhintó után negyven magánfogat, egyik szebb mint a másik, a nemesurak szinte versenyeznek paripáikkal. Csereyné háza előtt magas fenyőfa állványon állnak a boros hordók, csapok kiütve, csurog a bor, ihat belőle boldog, boldogtalan. A Rozália-téren lobogó máglya, rajta ökör, a megsült részek röpülnek a nép közé. Diadalkapuk, kivilágítás, tündöklő fényben hódoló feliratok .. . Farsangi időben egész nizzai, velencei karneválok szórakoztatják a lakosságot. Egymásután fogott hetvenöt ló húzza a hatalmas dereglyét, rajta ünneplőben