Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Rákosi Jenő: Jókai Mór körül

— 7 — is olyan gazdag és változatos és szeszélyes, mint maga a titokzatos természet, amely a vegetáció pazarságával borítja be bolygónkat. Kérlelhetetlen törvények szerint dolgozik, de korlátlan, csapongó szabadsággal. Termel fát és bokrot. Mindenki tudja, mi teszi ki a fát, mi a bokrot. Senki sem téveszti össze a kettőt. A botanika rendszerbe is hozza az egész növényvilágot. És a fa mindenütt a világon fa, a bokor bokor, ellenben nincsen a világon két fa egyenlő, nincsen egyenlő bokor á föld kerekségén. A törvény szabja meg, hogy mért fa és rendes fa, a különbségek pedig, rendellenességek, szabálytalanságok teszik egyénné, különössé, széppé és gyakran, mert hihetetlennek látszik, elragadóvá. Az emberi elme és lélek alkotásai is ezt a képet adják. A természetben nem tud mindenki olvasni, a könyvet mindenki tudia olvasni. A költők olvasnak a természetben, most már ide értve az eget, a csillagokat, a világrendszert és az embert is és revelálják nekünk misztériumait, oktatnak, nevelnek, gyönyörködtetnek bennünket. Ök a Mindenható kiválasztott postáslegényei, akik elhozzák nekünk az Úr üzeneteit. Szebbet, bűvösebbet, elragadóbbat, a maga idejében életmentőbb erejűt kevesen hoztak nekünk annyit, mint Jókai Mór, a dunántúli szűz Komárom gyermeke, aki elérte a pátriárkák korát, de Isten különös kegyéből megmaradt lélekben gyermeknek halála órájáig. Jő&ai szülőháza 1825-ben.