Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Páll Milkós: Rodostói levél (vers)

— 68 — Rodostói levél Irta : Páll Miklós Csendesség üli meg itten a világot, — A müezzim hangja is régen kiáltott, — Nincsen senki ébren. Csak a csillagoknak csodás raja látszik, Csak a tenger felől jövő szellő játszik Az alvó levélen. , .. Ahogy el-elnézek könnyező szememmel, Nem is tudom, szegény, reszkető kezemmel Mit akarok irni? Óceán partjáról, messze-messze szálló, Idegen országból, mindig visszavágyó Sziwel haza sirni. Talán .. . hogy mind nagyobb árvaságban élünk, Mind gyengül a hitünk, mind fogy a reményünk, Hogy a napok telnek. Lehorgasztott fővel, szomorúan járunk, S minden egyes fáradt, erőszakolt álmunk Egy-egy sötét felleg. Reggel még csak birjuk bús rab-sorunk átkát, De már alkonyatkor nedves szemek látják A parázsló tájat.. . S míg a lármás város lágy álmokra hallgat, Titkolt remegéssel suttognak az ajkak : „Hiszed, hogy még várnak ? .. „Hiszed, hogy még várnak.. hogy még értünk jönnek ?" S idegen ködökből képe kél a rögnek, Amelyből vétettünk. Érő, sárga rónák . .. álmodó kútágak . . . Rég ösmert emberek . .. régen ösmert házak . . . Hisz bennük születtünk!