Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Jankovics Marcell: Alkonyat

— 59 — Alkonyat Irta: Jankovics Marczel Mosolyogva néz be nyiló ablakunkon A lábújjhegyen lépő alkonyat: Én bebocsátom, — hátha visszahozza Nappal elillant hűtlen álmomat. Az ablak alján cseresznye virágzik, Szerelmes bokron bimbófakadás, — A tavasz olyan, — amilyen volt hajdan, — És mégis minden — Isten tudja ! — más . . » A tovaringó aranyfelleg alján Az esti csillag lopva ott terem, Minthogyha mécset gyújtna apró bárka Az opálszinű égi tengeren. Ah, — fenn kigyúlnak fényes valóságok, — Nekünk jut itt lenn a nagy álmodás . .. Az esti csillag fölkél minden este, — És mégis minden — Isten tudja — más! Az ősi tornyon világlik az óra, Bármily ködösek lettek az egek, Az „Ave-t" kongja s hirdeti kegyetlen: „Akármi fáj lenn, — én tovább megyek . . És nézem — hallom néma gyűlölettel — Megállj, megállj te lassú elmúlás! Nem érzed, kedves ősi toronyóra, Hogy itt lenn minden — Isten tudja — más ? \ És mellém ülnek szürkülő szobámba Az árvuló hit, füstbe ment remény; — Belép az asszony — és a zongorához Odább suhan, mint fehér tünemény. Alvó húrokból régi nóta jajdul, Rivó regékből sírva vigadás .. .