Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Ravasz László: A mintha embere

— 46 — A mintha embere Irta : Ravasz László Az egész emberi élet kitelik abból a feszültségből, ami két dolog között áll, a között, ami van és a között, aminek lennie kell. Egyik a valóság, a másik a kötelező, itélő és kárhoztató eszmények világa. Két part ez, egyik a gyötrelem partja, másik a boldogok szigete, közbül zajlik a tragédiák vize. A kettő között azonban van egy szivárványhid. Gyalog nem lehet átmenni rajta, csak álmodó lelkek suhanhatnak ei sugárból fon ivén. Ez a hid a fantázia: mikor valamit, ami nincs, ugy veszünk, mintha volna. Nem valóság, csak lehetne az, örök tétele: vegyük az életet úgy, mintha ilyen volna. Ezen a szivárványhidon születnek a mesék, az álmok, utópiák, a regények. Jókai ezen a hidon járt egész életén át és járni fog addig, amig magyar beszédet meg fognak érteni a földön. Szakadatlanul ezt a babonás monológot folytatta: „Itt van az élet mindazzal, ami benne van, a kenyér, a könny, a szerelem, a nagyravágyás, a jóság, a bűn, a halál, a hazugság, az igazság, a szépség: jertek nézzük úgy, mintha ilyenné, meg ilyenné válnék Nézzétek meg ezt a mintha-világot: milyen bűbájos, milyen gazdag, milyen áldott! Emberöltők voltak, midőn a siró magyar lélek odamenekült s hogy megvigasztalódott! Fájó magyar lelkek, röpüljetek, mint űzött galambok, felhőtornyai közé: ott lakik a Csend, a Vigasz, a Remény. Nézzétek meg, hogy ez a tündérvilág milyen magyar. Hiába nevezte a szerző hindunak, arabnak, perzsának, magyar ott minden, még a levegő is. Ha valaha elvész a földről a magyar világ: a Jókai mintha-világában örökre megmarad, mintha élne. És nézzétek meg ezt a világot: igazságra, a jóság fölényére, az eszmények realitására van fölépítve s benne az érdem jutalmat nyer, a gonosz bűnhődik, az önfeláldozás a szabály s az önzés kivétel. A mi világunkhoz képest szinte Senkiszigete, de a Senki-szigete annyi, mint Mindenki szigete. Végül nézzétek meg ezt a világot: közepén csobog az örök fiatalság kútja. Aki ide megérkezik, eldobja mankóját, redői kisimulnak,