Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Erdélyi Pál: Jókai

munkája, melyet nyugodtan ne adhatnánk a serdülő fiatalság kezébe, mert mindezekből erkölcsi tisztaságot, az igazság költői hirdetését olvashatja ki, mert mindenikben egy romlatlan, mondhatnám szűz magyar világ képe tárul ki. Jusson eszünkbe, hogy Jókai szeme a kis Alföld szabad és szines távlatain erősödik. A síkon nevelődő szem, mert messzebb lát, átfogóbb képeket élvez, a jelenségeket szervesebben foglalja össze, mert szélesebb és tágabb a szemhatár, mert élesebb a fény, erősebb a szinhatás. A természeti keret képe sehol sem oly teljes és éles, mint komáromi regényeiben és a Sárga rózsában. Hortobágy ugyan közelebb áll Bugaczhoz, de Csallóköztől sem esik oly messze s Jókai a Hortobágyot friss szemlélet után, de fiatalsága emlékei alapján rajzolta. Ha az Alföld költői fölfedezését Petőfi érdemének tulajdonítjuk is, romantikájának megkapó képeit Jókai is meglátta és művészi szemléltetését vele egyidőben kezdette el. Jusson eszünkbe, hogy Jókai nyelve minden magyar íróénál, Vörösmartyt és Aranyt sem véve ki, gazdagabb és minden prózairóénál plasztikusabb. Ezt a gazdag, csodálatos ritmusban zengő nyelvet itt tanulta meg és innen vitte magával drága örökségül. Nem csupán dunántúli nyelv az övé, egyenesen komáromi: szókincsében gazdagabb, képeiben tisztább, kifejező erejében változatosabb. Komárom ős foglalkozást és ipart űző magyar népe, a maga elszigeteltségében saját terminológiát fejlesztett. Herman Ottó halászati műszótára egyik bizonysága ennek. A sok Duna és nagy vizek között élő, a földmívelést űző, a mesterségek és kézművesek komáromi magyarsága jókai müveiben, kivált a magyar nyelv bőségét igazoló szinonimák'gyűjteményében első pillanatra felötlik. Ez az erős nyelv-talentum csak kései hatások alatt kezd olykor-olykor ingadozni, mikor Pest bábeli nyelvével már a vidéket is fenyegette. Jusson eszünkbe, hogy a fantáziának ismeretek, szemléletek és a nyelv teljes és tökéletes birtokba vételére van szüksége, hogy megkapó, merész és színdús játékait könyedén és jellemző vetítéssel űzhesse, hogy a humor a kedély fantáziája, mint a szatíra az értelemé és az elmésség a képzeleté. Jókai képzelő tehetsége szinte páratlan. Hogy mely forrásból fakadt, nem tudjuk, de hogy gazdag és kimeríthetlen őserő képében jelenik meg, az bizonyos és bizonyosnak látszik az is, hogy annak a talentumnak volt velejárója, melyet a Gondviselés Jókai bölcsőjébe rejtett. Bizonyos az is, hogy e nagy ajándék fejlesz-